Tavasz
Jól néznek ki ezek a sík-virágos területek,
Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek.
Szirmokat síró áprilisi fák
között kerengő fájó érzések...
mint elmúlás havában az imák,
s a földre pergő színes levelek...
Takaros kis szellő hordja szét a mezőn a telet,
Felhők fölött sütkérező tündék felé integet.
Suttyorásznak a vadgerlék, lombot bont a kikelet,
s a teremtés hajnalában megfogan sok kisgyerek.
Balga falaknak dallama lappang a hasztalan avarban,
Hajnalnak hangtalan harmata ballag a parttalan falvakban.
Hatalmas barackfa garmada kacagva szalad a magasba,
S alatta csacska patakban zajtalan halad a vadkacsa.
Veled fekszem, Veled kelek életre.
Valóra vált szívemnek tavasza,
Frissülő lomb közül Neked szól éneke,
Rólad mesél a kis cinege szava.
Áprilisi csélcsap szellő
terelget pár gomolyfelhőt,
ami még a télből itt maradt.
Tudta a tél, hogy újulás érkezik,
langgyá búsul a hideg roppanás,
tavasztündér nevetve vétkezik,
tél arcán könnycsepp az olvadás
Megöregedtem, mint a tél, aki már talán halott.
A meleg miatt most tévúton sétálnak a csillagok.
Kisded fű temette fehér haját,
Március bezárta ajtaját,
A szél mutatja, hogy menni kell, s én utána ballagok.
Átfontad a szívünket,
ó, pünkösd, te ékes ünnep!
Visszaadtad hitünket,
már a reményünk sem csügged.
Magányról meditálunk...
Mindig egyedül lenni, magányba bebújva...
Este egyedül feküdni, várni a reggelt...
Éjjel rémálom... átélni, izzadni furcsa,
És a sötétben képzelni társas életet.
Rügyek pattannak,
Egymás után szárnyalnak.
Élet kezdődik.
*
Élet a réten,
Sok új virág tündököl.
Bár itt a tavaszelő, még didergést hozhat mára,
De tudjuk, ez már felkészülés hőségre, a nyárra.
A tavaszelő még gyors fagyot is hozhat mára,
Tudjuk, hogy ezt is túlélve lassan futunk nyárba.
Állatvilág
Éter! Madárdal!
Földön sok bogár futkos.
Méhraj a fénybe.
*
Parkban ott ül már
Illathozó langyos szél.
A tavaszi mező
gólyahírrel tele,
gyere, édes párom,
üljél az ölembe.
Szeretem a májust. Belőle származom.
A közepe hozott angyali szárnyakon!...