Tavasz
bögrém pöttyös álmokkal csurig telik,
napernyő-szoknyát libbent a csapodár
szél, virágok mézét méhek legelik,
nedves szárnyat bont a katicabogár.
Megérkezett május, kiöltözött szépen,
smaragdszínű fűben virágokon lépdel.
Hunyd le most a szemed,
és nézz messze, távol,
lankás dombok fölött
halvány fény világol.
Megköszön(t)ve
Valami ünnepi szép verset
Kellene anyák napjára írnom,
De meghazudtolni
Önmagam nem tudom...
Mert jó Anyám nélkül
Többet éltem már, mint Ővele.
Orgonapozsgás
Érzés a május;
Illatos zsongás
Tüllös fürtökön.
Egy parány tó partján sétálok,
A vízben gyönyörködni meg-megállok,
Apró, fodros hullámaid sodorja a szél,
Friss levegő, napsütés, a természet lassan nyugodni tér.
Három szarvas iramlik a széllel,
versenyre kél számtalan veszéllyel.
Lágy tavak bűvölik önfeledten...
Odaát az ifjúságom...
Egy
Kapu
Előttem.
Egy résen át
Látom, tavasz van.
Tavasz ontja illatát,
szirmot bont sok virág,
kiskertembe kiülök,
sok bogárhad hogy nyüzsög...?
Berki szellőrózsa
hófehér virága
tavasz szőnyegeként
borul rá a tájra.
Szívem mégis szomorú
Fény
Dereng,
Kél a Nap,
Aranysugár
Harmaton csillan.
Gyere, fonj pitypangkoszorút,
Erdőtündér, zöld ruhámhoz,
Rétre arany napfény borul,
Meleg szél bújik a fákhoz,
Egek hátán felhő vonul,
Kikelet van, tavaszlábnyom...
Vibrálón, észrevétlen kúsznak, szétáradnak
tavaszillatot fellebbentve.
Sziromköntösben pompáznak a fák,
simogatják apró napfényszikrák,
patak szeli át a kicsiny völgyet,
a gyönyörű táj szelíden csöndes.