Tavasz
Komor tél reggelén
ódon ablaktáblán
fátylat bont a pára
könnyes, bús magányán.
Tél végi sétámon lomhán lépdelek,
Tavasz után vágyakozva, némán elmélkedek.
Ázott avar holtan lábam alatt bomlik,
Élettelen rozsdás fű közt Földanya vajúdik.
Elkésett szerencsével tért vissza a tavasz
Elkésett adománnyal köszöntött
Úgy viselkedett mint egy buta kamasz
Fekete víz mit a lábamra öntött.
Fecskeiskola a Süni úton
Hét fecske a dróton.
Csicseregnek, tanulnak ők,
Mikor bejönnek a tanítónők.
Húsvét reggele vagyon,
Nyúl szalad az úton.
Fogja, fogja a tojását,
Megette a finom sonkát.
Ezüstben felöltöző jégcsapok árván szenvednek,
Síró szemekkel elolvadnak, lassan összetörnek.
Minden így múlik el; a földre költözött a tavasz,
Aki mindig fénylő napsütést és meleget áraszt.
Ha olvad a hó és enyhül a tél
Csillogó hópehely hova lettél?
Kristályformád bár láthatnám!
Vízcsepp lettél, tavasz van már.
Gyönyörködőm és már tudom,
virágokban alakodat látom.
Erdő szélén, hegyoldalban,
kertek alján, kis csoda:
zöld fű között csoportosan
nyílik ki az ibolya.
Láthatatlan madár
Röppen ágról ágra.
Lába nyomán rügy fakad -
Virág nyílik,
Ha lebben a szárnya.
Koldus téli táj, kastélyba toppanj!
Kandallók tüze, utolsót lobbanj!
Tavasz tündére, halld a madár dalt
s kezdődjön végre a nagy varázslat!
Borult az ég,
most nem süt az a nappali csillag,
amely kék égen oly szép.
Borús szürke felhős ég
lágy tavaszi esőt szór
közben az utcán jár épp
az autó és vele a motor.
Úgy ül mellemen a félelem,
míg a tél nedvei leáztatják talpamról
a kilométerek
kemény bőrét.
Szürke égbolt hűs könnye pereg,
felette tán szikrázó menny lebeg,
apró rügyekben küldi le az életet,
ami pár csepp könnyért megremeg.
Gyönyörű színpompába,
öltözött a világ.
Kizöldültek újra a fák,
kinyílott a sok szép tavaszi virág.
E csodálatos ma reggeli napon
szívem rejtekébe új élmény költözött.
Ez az érzés egy megújulás,
egy ujjászületés,
egy új csodálat.