Tavasz
Az útszélén vonszolom magam, lépteim számolom,
Emlékek terhe nyomja vállam, kínoz gondolatom,
Káosz a fejemben, amim volt, odaveszett minden,
Szeretném végre feledésbe temetni önhitten.
Sarjad sok kis rügy, ébred a világ,
vadszázszorszépet friss szellő cibál,
a tavasz színe cseppent a rétre
hóvirágfehér ibolya kékje.
Te vagy az én lelkem, a mindenem:
ó, te színpompás, drága kikelet!
Hangod lágy, mint a szellősusogás,
mint feltörő forrásvízbugyogás.
Év ruháján redők, ráncok,
látod már a tavasztáncot?
Zöld bársony a határ, kivirult a rét is,
pompázik a pitypang, meg a pipitér is,
gólyapár fészkében gyermekáldást várva,
tojások melegét felváltva vigyázza.
Domboldalon egy éden,
borostyán rejtekében.
Takaros, kicsiny ház áll,
kéményén gólya ágál.
Árván áll a kút, és telve még a kölnim,
szép, hímzett rokolyád vízzel kell öntözni.
Írott tojás és friss bor áll az asztalon,
én vagyok e vidéken csak még józanon.
Ragyognak a csillagok
Szép, tavaszi égbolton.
Könnyes szemem felnéz rá,
Hallgatom a hold szavát.
Láss csodát... ímhol a tavasz!
Hajnal pirkad,
Máris virrad.
Napsugár dereng,
Álmosan mereng.
Hegyekben a tél még kér időt,
Medvék járják már az erdőt!
Húsvét, 2018.
Sok
Virág
Mindenütt,
Húsvétnapját
Ma ünnepeljük.
A körtefa álma című mű folytatása
Tíz nap sem múlt el azóta talán,
Akkor még rügyek pattogtak ágán.
Ma hófehér díszruhában várt rám
Udvar dísze, a kedvenc körtefám.
Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam...