Tavaszköszöntő
Tél-rémek osonnak, mint lomha lidércek,
horizontra múló álmokat idéznek,
cseppnyi csak erejük, egy gombostűhegynyi -
fagyot és hideget illik elfeledni...
Már itt a tavasz
Madár csivitel,
Fecske dolgozik fészkén.
Utódnevelés.
Takaró alatt horkol,
Kilenckor kávét kortyol.
Viháncolnak a lassan melegedő napsugarak,
Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
Virágos- és sziklakertünk már pompázatos,
Megjött! Már itt a szép tavasz, és nem álságos.
Reggel sétáltam,
És azt látom, jő tavasz!
Már minden zöldül.
Hóolvadás volt
Hegyek magas ormain.
Hegytető zöldül.
Tavasszal minden kinyílik,
virág, a rügy és a szív is...
Tavaszt köszönt a tőzike,
júdásfa is színre vált,
s a gyöngyvirág is párás szemmel
ontja most az illatát.
Itt a tavasz, szép a tavasz,
Ezt csiripelik a madarak,
Ez ám de szép, gyönyörű szép.
Hát eljött újra,
Bár azt hittem,
Sosem lesz.
De eljött végre,
És elsöpörte a telet.
Üdvözöllek téged, drága, új barátom,
szórd szét leveleid és sok színes virágod.
Ereszd el méheid, kik beporozzák őket,
hogy bimbóik szirmokat teremjenek néked.
A hosszú, fagyos tél végén,
hó alatt készülődik a tavasz.
Lassan vége a téli alvásnak,
kivirágzik a rét, serked az erdő.
Mosolyog a napsugár,
Kinyíltak az ibolyák!
Illatukat dúsan ontják,
Méhet idecsalogatják.
Tölgyfa ágán kék cinege
vígan fújja kis dalát,
ékes hangja széllel szállva
köszönti szép tavaszát.
Arcára formálta
a reggel a tájat,
fénnyel beborítva
réteket és fákat.