Tavasztündér
- Óh, csak jönne,
bárcsak jönne
halkan, nesszel!
Érzem őt! -
Zenél az erdő - illatos úton
szárnyal a kecses, tüllszoknyás tavasz -
filigrán fruska, csicsergő kamasz,
csendül egy dallam pendülő húron
Legyél Tavasztündér mellettem,
virágozzon Rád a napsugár.
Gyümölcs légy, mit mindig szerettem,
ülj mellém egy nehéz nap után.
Tavasztündér, Tavasztündér,
vártunk már rád, hova tűntél?
Hova tűntél, merre jártál,
vajon kire, mire vártál?
Tavasztündér miközibénk
hamarosan már eljő;
S minden arcot rózsaszínre
festeget a lágy szellő.
Tündérünk gyöngyházán nyílnak az ablakok,
Sötétség búcsút int - nyújtóznak nappalok.
Éltető esőcsepp koccan az üvegen,
újulás tornázik szusszanó rügyeken.
Tavasztündér tollászkodik,
egész nap csak fodrászkodik.
Frizuráját igazítja,
tüllszoknyáját csinosítja.
Tél alkonyon, erdő ölén
tavasztündér még szendereg,
szunnyadó fák hajló tövén
álmokat sző a képzelet.
Hallgatózom, hallgatózom, ki kopog az ablakomon?
Tavasztündér, te lennél?... egész éjjel meséltél,
Ébresztgetted a kertet, krókuszokat, rügyeket.
Tavasztündér köténye
tele virágokkal,
hóvirág fehérlik, meg tőzike,
a zöld kötény teles-tele.
Kék nefelejcs oly gyönyörű,
mint a szeme, árvácska
meg tulipán pompázik gyönyörű színekben.
Vágyakozunk, várjuk a tavaszt,
Mely fáknak ágán rügyeket fakaszt!
Hóvirág és ibolya nyílik,
S a bokrok alján színesen hírlik.
Tekinteted ünneppé tesz
őszi napokat,
nevetésed aranyozza be
a napsugarakat.
Tavasztündér
száll a rétre,
repül szerte
nagy világra.
Villanydróton szépen, sorban
ülnek ők, a szálló porban,
villásfarkú, kicsi fecskék,
érzik még a nap melegét.