Tea
Izzad a város,
mocskos, rühes nyár van,
unottan ballag a vén Panni
új, vasalt, almazöld ruhában,
most egy ilyen nyár van...
Égve hagytam az erkélyen a holdat.
Szúnyoghálón felriadt éji lepke
verdes, a belső tér közös kelepce.
Mesévé eredtek az egyszer voltak.
Forrald fel az élet vizét,
Élj legalább száz fokon,
Végy boldogság-filtert,
Méznektárt s citromot.
Teát főz Isten. Napteát.
Tükrében látom mosolyát.
Párákban libben szét a csend
- éles szikrákkal égre fent
csoda.
Egyszer, egy csendes délután,
végy kezedbe egy könyvet,
Mosolyogj és csak boldogságból hullajts könnyet!
Árokparton, erdőszélen
csipkebogyó terem,
minden évben, októberben
bogyóját leszedem.
Fehér akácfának
bódító virága
enyhülést nyújt nekünk
a gyomorfájásra.
Tavasz lehelete
lengi be a tájat,
a máriatövis
gyógyítja a májat.
Lesz még jobb is
Folyik az orrom, mint a csap,
Így jár, ki influenzát kap.
Torkom marja, mint a sósav.
Egy hete lesz már, maholnap.
Keserű nyomor
De kegyetlen a hideg tél,
kis nyugdíjas a fagytól fél,
nincsen pénze tüzelőre,
gallyért megy ki az erdőre.
Mikor ott ültél velem szemben,
teagőz kanyargott a szívbe.
Előtted csészealj s csésze,
majd ittál és kezed, kezembe
tetted. Meglepődtem, hogy töltöd
apró cukorkákkal tele,
de ezután már nem foglalkoztam vele.
Együtt voltunk, kihűlt reggeli teák.
Filtereink rég kiszáradtak.