Teljesség
Kértem tizenöt deka boldogságot,
a szatócs pedig csak pofákat vágott.
Szeletben kéri az úr, netán egybe?
Némileg több lett, kacsintott nevetve.
Mindenki haldoklik születése után,
van, ki szomorkodva, aggódva és bután,
de a legtöbb ember nem érzi, nem tudja,
hogy egy életen át kifelé áll rúdja.
Gyöngyharmatot iszom,
édes mannát eszem -
szívem: szerelem-szirom...
Kiszakítod magadat urnádból,
egy lépéssel ott teremsz a létben,
megkezdődik valóság-sokk álmod,
dimenziók nyílnak meg a térben.
Szeretném elmondani, hogy mit érzek.
Szirmok, könnyek, ízek, zavaros érvek
teltek nélküled és a betöltetlen-semmi,
a fél szívvel sem kapott szeretetlen-mennyi.
Hallgasd meg a szív szavát,
Figyeld meg az érzelmek tavát,
Olykor csendes, olykor viharzik,
De mindig szól hozzád.
Mindenkiben van egy közös:
Egy kirakóson dolgozik épp
Hiányzó darabokat lökdös
Vajon, milyen lesz a kész kép?
érzelmek nélküli homály
Gyötrelmek közt szülöm ki magamból a búcsút -
Szemem héja feltapadt ma éjjel -
Gyászolom élt-életünk kihűlt helyét,
Szertefoszlott mindez a kép;
Helyednek helyén szenvedés maradt, kínnal
Szorított foggal szülöm ki halott ikredet is,
Az emléket, feledést és elhitt téveszmét.
Amikor a hiány nem fáj,
mi több: része a teljességnek...
Ne szemeddel ítélj
Ne kezeddel érezz
Tárd szét karjaid
S fogadd be lelkem
Szerelem suhant el ablakom előtt,
kinéztem, vajon hova szállt? ...észrevétlen
beosont, s ölelésedben megtalált.