Temető

Horváth Piroska

Viaszkönnyek

borostyán közt
márványálmok
sírbolt felett
rőzsetáncok

Tovább...

Kövecses Anna

Hiány

Kinyíltak a kapuk:
Fájó emlék sajdul,
Dérvirágot gyászol
Lelkemben a hiány.

Tovább...

Horváth Piroska

Szilencium...

Metsző huzat avart cibál,
temetőre esőt szitál,
november jött dérlepelben,
ólomgyöngyszem sírra cseppen

Tovább...

Molnár Jolán

aranyfüst helyett

gyertyaerdőn át vezet
az aszfaltcsík hossza
a kézbe dermedt ecset
nevek árkát aranyozza
elektromos szívű mécsesek őrfényén megsápad az
arc megint lopnak és a virágárusnál arat a halálsarc
saccolják a gyász mennyit kóstál kőkeresztöltéssel
hímzett a temető oválkeretbe applikált örök ifjak és...

Tovább...

Aranyosi Ervin

Halottak napján ott a helyed?

...körülötted a sok kereszt.
A temető a bús hidegben
csak visszahúz, és nem ereszt.

Tovább...

Horváth Piroska

Temetők sóhaja...

Félek, hogy egyre több olcsó gyertya
ejt majd áttetsző viaszkönnyeket,
hogy szomorúfüzek lombja alatt
nem rejthetem fájdalmas könnyemet

Tovább...

Domonkos Jolán

Emlékét most egy kő súgja

Az elfelejtett

Egy versbe vésett gondolat,
az (élt - meghalt) sírfelirat.

Tovább...

Rozsnyói Ferenc

Múlófélben

Arcomba piszkál a májusi szél,
valaki lenn csendesen kaszál.
Kevesebb vagyok most a semminél,
lopakodva arat a halál.

Tovább...

Radnai István

A temetőben jó idő van ősszel

valami zöldes-fehér illat
az avar félreérthetetlen szagával
tűhegynyi gombákkal keveredik
amikor a nap felül a fák hegyére
ellobbanó mécsek füstje
már nem zavar az agyag nehéz
mint szennycsatornák bűze
és nedvesen megduzzadt...

Tovább...

Domonkos Jolán

Gyertyafényben

Figyeljünk az élőkre

A temető gyertyafényben,
krizantémok a sírokon,
imára kulcsolt jó kezek,
találkozik kint sok rokon.

Tovább...

Mezei Marianna

A temetőben... Farkasréten

Tegnap rám zuhant
a temető csendje,
szél se mozgatta
a hatalmas fákat,
mentem, és figyelve
minden kis neszre,
reméltem, talán
még meglátlak.

Tovább...

Aranyosi Ervin

Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Tovább...

Domonkos Jolán

A széllel üzentél

Elhervadt virágot szorít most kezem,
lelkem rezzen, arcomba fúj a szél.

Tovább...

Horváth Piroska

Temető csendjében...

Vén, szomorkás őszünk búsan esőt szitál,
novemberünk szürke emlékfátylat terít,
borongós a kedve, sűrű ködöt pipál,
kis temetőnk fölé emlékeket vetít.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Halottak napjára - virág helyett

Magányosan állok a keresztútnál.
Nincs, ki kezemet kezébe temetné.
Miért hagytatok engem így magamra?!
Dühöngök vádlón sírhantokra meredvén.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom