Temető

Szakályné Nagy Irén

A szüleim sírjánál

Sír
Alatt
Semmivé
Vált fájdalmuk...
már fent oly békés.

Tovább...

Kis István Mihály

Felemelt fővel

Ima az ünnepen

Halottak napján megáll az élet.
Emlékezetben nézem a véget.
Elnyúló dombon friss krizantémok,
szakadó szívben átírott célok.

Tovább...

Kövecses Anna

Mécsesfény ölel

Sírboltok alatt alszik az élet,
És pókhálócsipkések a jajok,
Teaízű féltés semmivé lett -
Fel-felsajdulnak a nappalok.

Tovább...

Juhászné Bérces Anikó

Ünnep után

Elült a zaj. Éled a csend.
Virág virul a síron fent.

Tovább...

Juhászné Bérces Anikó

Fényüzenet

Suhan az ősz, színe fakul,
sárgult levél a porba hull.
Avar takar erdőt, teret,
szürke égből eső pereg.

Tovább...

Mészárosová Melinda

Egy gyertyaláng

Anya

Ott áll az a sír, szavam visszahív,
fáj ez a gyertya, mit teszek ma
sírodra, kérlek, gyere vissza!

Tovább...

Mészárosová Melinda

Fejtábla

Dobban a szív, ha hív a sír.

Büszke vagyok arra, mit magam
elértem,
temetőben síremlék áll szépen!
Nem márvány a lapja, de mindenki
olvashatja,
itt nyugszik meg szülőanyja!

Tovább...

Grósz Dávid

Sírfeliratok

Teste nyugszik a földben,
de a lelke a női öltözőkben.
Kihasználja, hogy nem látják,
ez számára az igazi Mennyország.

Tovább...

3252

Ebergényi Anita

Ősz

Itt az ősz,
és a szívem összetört.
Nincs már, mi örök,
csak a végtelen eső.

Tovább...

Mészárosová Melinda

Utolsó szög-nyög

Amikor beverik az
utolsó szöget,
lecsukják a
szemfödelet,
sírhoz viszik
szerettedet,
akkor minden
angyal téged követ...

Tovább...

5496

Harasztovics István (ifj.)

Homokóra

Sosem húzta rá a múltra a feledés a fátylat,
de két gát van; ahogy az idő pereg, és a távlat.
A homokóra relatív szemenszedett igazság,
és inkább ez nyugtasson, mintsem egy hazug vigasság.

Tovább...

H. Kohut Katalin

Temető

"A hervadás bús pompájában áll most",
sírokat fednek romlás virágai,
nagyfejű, fehér krizantém szirmai
orrunkba halált tárnak, az illatost.

Tovább...

913

Domonkos Jolán

Megpihenve

Hófehér krizantémszirmon
pihen meg tekintetem,
mécses világít a síron,
imára kulcsolt kezem

Tovább...

Kis István Mihály

Temetőben

Gyöngyharmatként hull a bánat,
kőbe zárva feszül a szó.
Szívre hull az ősi lasszó -...

Tovább...

Kis István Mihály

Halottak napi elmélkedés

Vörhenyes fényben fürdik a temető.
Ünneplőt öltött a sok fakó kereszt.
Van, kit a szív sarka soha nem ereszt...
s némely sír már alig észrevehető.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom