Templom
Húsvét vasárnapján
üdvözlök mindenkit,
nem olvasok névsort,
nem hagyok ki senkit.
Hatalmas mennydörgés
töri meg a csendet,
Uram, félelmemben
én Téged követlek.
A lelkünk templomának
tárjuk ki ajtaját!
Nincsen az kulcsra zárva,
mindenkit bebocsát.
Hideg, téli éjszakán
csak jönnek és jönnek,
nyílik a templomajtó,
s csendben leülnek.
Ima
Nem telik el úgy nap,
hogy
ne imádnám az Urat!
Hogy ne mondanék hozzá
este
imát - hálát, hogy
egész nap óvta családom,
én így kérem, ránk vigyázzon!
Muzsla
Ahol pincesorok állnak,
ahol érmes borok várnak,
selymesek és lágyak,
ott Muzslaiak várnak!
Templom
Gyönyörű oltár előtt,
Isten szent színe előtt
angyali nyolc tünemény
s egy kis legény.
apám gyenge pille-testét
viszik már a madarak,
hamvaiból csipegetnek,
csőrük mélyén száz darab...
Kálvária dombon
ódon kis kápolna,
megbújva a fák közt,
mintha szomorkodna.
Templomok jéghideg kövén
árnyékból közeledsz felém;
zsoltárból hálót fonsz körém,
s szállok e mennyei zenén.
Csak papot
Nekem csak papot,
papot hozzatok,
mint hű keresztény én,
elmenni így akarok!
I.
Kisbaba védtelen ül,
hitet kap kéretlenül.
Előtte mesés oltár,
nem érti, mi célt szolgál.
Sétálok a nyári napsütésben,
bárhova nézek, a látvány megragad,
a szeretet festi bennem szépre
kanyargós utcán a kopott falakat.
Isten diktálta
Nem járok templomba, mert TE nem vagy ott,
Nem a padsorokban hagytál mély nyomot.
Sokkal inkább laksz itt legbelül,
Veled sosem érzem magam egyedül.