Természet
Hófehér karjával ölel, simogat,
békét sugározva lelkem gyógyítja,
néma tisztasága szívem szólítja,
a csend zenéje elbódít finoman.
Ha virágok között fekszel nyári réten,
érzed, hogy hiszel még elrejtett mesékben!
Halk ritmusra ringó
lombot karol a szél.
Színpompás öltözékében
szemlél egy madár.
Ha azt hiszed, hogy bárhol a világon
nem érzed majd, hogy minden elveszett,
ha sok hűtlen hitszegő hamis árnya sző
csalárd álmokat árva szíved felett,
űzd el az álnokot, hívd a tiszta fényt,
mit ringó lámpabura vet otthon föléd.
Fergeteg havában,
farsang kapujában,
madarak kémlelik,
van-e mag a tálban?
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
A fák a szélben hajladozva
búcsút intenek az Ősznek,
a levelek már mind lehullva
a fák alatt heverésznek.
Sárguló levélen,
megfáradt tenyérben,
bágyadó, kék égen
ébred az ősz.
"Ne félj!" részlet
Szép tavaszod
hajnali pírja
érte dalol,
életed írja,
halk suhogás
orgonaágról,
új útitárs
fénye a mából!
A hajnali égen
hegyeknek ölében
egy távoli képen
ébred a Nap.
Érintsd meg a víz ezüst fodrait,
ne félj, ha látod sötét foltjait,
kezed érzi hűvös érintését,
halk morajában hallod intését.
A csend perceiben fény ölel át,
selymes szellő bontogat vitorlát,
a kék ég hallgatag nyugalma int,
a természet szépsége megérint.
Mi történt az emberekkel,
A tudattal rendelkező lényekkel?
Könyököl, eltipor,
Szemembe nézve meghazudtol.
Tokajról szépet mondhatok.
Ezer mondatot onthatok.
Három pillért énekelek,
Folyók, szőlők és a hegyek!