Természet
Fergeteg havában,
farsang kapujában,
madarak kémlelik,
van-e mag a tálban?
Vízkereszt napja van,
űzzük el a telet,
hadd jöjjön helyette
ragyogó kikelet.
Legszebb ruhádat vetted fel megint:
izzó vöröset s álmodósárgát -
szomjazó szemem ma is rád tekint,
de ölelésem hiába várnád.
Sötétlő tájban
ég-magas fáknak
tündöklő árnya
szemedbe árad.
Őszábrázolás versben és tankában...
Taposom az avart, és csak lassan lépkedek,
Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek.
De már megjött az ősz, lehullott mind az a sok-sok levél.
Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél.
Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba`,
De Te attól ne legyél "piros" zavarba`.
Ha sétapartner párod ledőlni kíván,
Vastag avar, bizony, megfelelő dívány.
Szín-kavalkádok minden irányban másként
Láttatják, hogy ősz színei hogy változnak.
A színek változásai mindenütt kissé másként
Mutatják meg, hogy a fű, a növények hogy változnak!
Hűs hajnali harmat borul rám a ködben,
sziromölelésből illatom kiröppen;
múló szépségemből csak egy emlék marad,
de e néhány napra mennyben érzed magad.
Az erdő búskomor, félrongyos a gönce,
rozsdás avarszőnyeg terül már a völgyre.
Röppenő pinty kelti a reményt,
És bízva biztatja a szegényt.
Énekel neki, zenél, mondja:
Ne legyen ma semmi gondja!
Tobzódnak a felhők,
Szél hajtja őket, vele csatát szítanak,
Az égi csapok megnyílnak.
Mókus Berci egy igazi csibész volt.
Örökmozgó, vidám kiskölyök.
Kedvenc játéka egy aprócska roller volt.
Ezzel száguldozott ágak, lombok között.
Dombon innen, az erdőn túl van
egy ódon ház, lehet, oda sem találsz.
Sűrű erdő vad ligete hálózza be útjait,
csipkebokor, vadrózsa tépi ruháid,
ha megközelíted falait.
Rozsda mohón falja az erőtlen tagom,
érett, kerek alma a lenyugvó napom...
Őszbe hajlanak
Rozsdásodott levelek.
Forró nyár múlik.
*
Őszi levelek
Színpompába öltöztek.