Természet
Nincsen most már egy darabban,
meghasadt az égi paplan.
A felhőből szálltak alá,
repültek, mint szabad madár.
Nyári szellő csókol, a légben
virágok szállnak. Egy elvarázsolt térben
üdvözöl a Virágtenger-völgy, szivárványos
ég alatt csillogó tenger szemnek látványos.
Látod ezt az apró csodát?
Most állj meg! Itt van, közel.
Lehet, hogy ez a pillanat
soha többé nem jön el.
Napfény küldte, eső hozta,
szép szivárvány kelt az útra.
Sok színes sziromlány
táncol a parkúton,
Feléjük nyújtózom,
megfognám, nem tudom.
Szép bolygónk! Édes anyaföldünk!
Szinte nem is merlek szavakba foglalni...
Látványod olyan, mintha Isten általad
Készülne a Földön megfoganni!
Mikor megláttalak,
a szívembe zártalak.
Sebzett volt a szárnyad,
szemedben ült a bánat.
Hajnali csendességben
illatok sűrűjén át utat tör és száll...
Veled fekszem, Veled kelek életre.
Valóra vált szívemnek tavasza,
Frissülő lomb közül Neked szól éneke,
Rólad mesél a kis cinege szava.
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Napsugár
Őszre hajlik az idő, újra
fenn a hátitáskák,
a legelőn nem járnak sáskák,
lassan ködös lesz a reggel,
s már a nap sem perzsel!
Ránk mosolyog a hajnal,
Szél susog a hegygerincen,
Ódát zeng az OROMI DAL.
Az álmomban e völgynek nincs határa.
Karját tárva dombnak feszül a pára,
és csendben aranyló ezer napsugár
szórja szét tündöklő fényét a tájra.
"Zápor suhogott az irtáson át,"
villám fénye cikázott a távolban,
esőcseppek verték az út porát,
a mennydörgés robaját sem álmodtam.
mondóka
Búza magból búzatő,
búzatőből búza nő!
Szalma szálán imbolyog,
Nap naponta ráragyog;
szellő táncol körötte,
Hold mosolyog fölötte,
megmondhatom előre,
jó kenyér lesz belőle!