Természeti jelenség
Hóvirágok játszanak a szélben,
Szentjánosbogár világít a sötétben.
Remény útját napkorong fénye hatja át,
Haldokló holdfény talált talizmánt.
Hazája nem volt, nem várta őt haza társ,
Ott lakott, hol Menny a Földdel eggyé vált.
Mint ősi tölgy, úgy élt ő
Mondáktól vadult legelőn.
Vihar vagyok, egy nyári heves vihar,
Ami hirtelen jön s mindent felkavar.
Engemet a szellő is ölelget és csókolgat,
Én hárítanám, hogy még télikabátban vagyok.
Szellőt ez nem érdekli, vehemens, rohamozgat,
Én meg nem is tudom... ennyire érdekelt vagyok?
Minden alkalommal
elszomorít a Keleti pályaudvar.
Nem gondoltam
korábban mást,
milyen romantikus hely
egy vasútállomás.
Ősz eleji hangulat
Lágyan suhant át a fák között
a szeptemberi szél, s lágyan
billent meg tőle minden levél,
gyengéd üdvözlése ez a közelgő ősznek.
A mindent kitöltő Isteni Szeretet
Természet szívébe
mélyen belenéztem s
magam láttam benne
ragyogó fehérben.
Aranyló sárgába öltözött
természet lágy mosolyú,
szelíd fények
az arcomhoz érnek.
...Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.
Vörös-lila derengés a fák között,
arany glóriáján ragyogott a fény,
egyre terjedt, égi teste tündökölt,
szivárványköntösben a hajnal eszmélt.
Télanyó két unokája,
Zúz Mara és Fagy Feri
Decemberi ködös estén
Elkezdenek játszani.
Esik az eső.
Záporozik rám.
Nyílik az égen
virág-szivárvány.
Szivárvány, még nem láthattalak,
a szem által nem vagyok szabad,
mégis olykor csal a képzelet,
esőcseppben ott vagyok veled!
Öreg mester az,
ki öreg gyermekként
áramlik vízzel, s...
A szeretet-szivárvány színei...
Prológus:
A viharfelhők tovaszálltak, kristályfényű
esőcseppek csillognak mindenfelé. Egy
hatalmas kéz ezernyi színben játszadozó,
karcsú, égi tüneményt rajzol a felhőkbe.