Tisztelet
Hazug világ... óh, kérlek, mondd meg nekem,
hova tűnt a becsület és tisztesség?
E szavakat már rég nem ismerheted,
kihaltak, mint szívekből az emberség.
Sok dal zeng fejemben, mit rádió nem játszott,
A nagy repertoárból Ő sosem hiányzott,
Bandájával egy volt, tán ez is éltette,
Mikor fogyni kezdtek, az őt is kikezdte.
Romos ház mélyében üres padló ropog.
Ballonkabátomban ajtaján kopogok.
Megfakult ablakán pókhálók, koszfoltok,
Lakatlan, s tétován benézve ácsorgok.
Tej-fehér csipkependely reá simul
orcáján mosoly s kacér szeplő virul,
napfény játszik göndör tincsei közt,
hajába méz-barna pillangót köt.
Valentin-nap éppolyan, mint az év többi napja,
mert ahol szeretet lakozik a szívekben,
ott minden nap egyforma.
Köszönöm Neked, hogy mindig itt vagy velem,
együtt küzdöttünk eddig is az életben,
bár nem mondtam soha, mennyire becsüllek,
és megillet téged minden tisztelet.
Szabad-e bámulni a világot?
Ki tiltja, nézni egy szép virágot?
Még akkor sem, hogyha az illető
egy nagyon kedves és fiatal nő.
Tokajról szépet mondhatok.
Ezer mondatot onthatok.
Három pillért énekelek,
Folyók, szőlők és a hegyek!
Felköltöztek a szavak a mennybe
Versmontázs Kányádi Sándor emlékére
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.
Angyali üzenetek IV.
Miért oly jó a vakság?
Esküszöm, nem értem!
Gyújtok egy kis lámpást
a nagy-rideg sötétben...
EGY VÉN MARHA EMLÉKEI
Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.
Verses rejtvény-paródia
I.
(Ember tervez)
Kányádi Sándor előtt tisztelegve
ki jár a kövek tengerén
és takarja el a napot
ki az ki semmitől sem fél
mert árnyéka kővé fagyott