Tisztelet
Édesanyámnak
Álmomban ma nálam jártál,
szelíd hangon dúdolgattál,
simogatva betakartál,
nagy nyugalmat árasztottál.
Egy pillanat, egy perc, egy nap,
ki virágot, ki desszertet
vagy édes csókot kap,
ma csak néktek rója útját
felettünk a szikrázó nap.
Ünnepnapok garmadában
én inkább vagyok maradi,
Valentin új a naptárban,
de Nőnap még az igazi!
Biz` Isten, nincsen születés-
napom!
Vagy ennyire beteg lenne?
Tudtommal anyák napja
sincsen,
és a nőnap sincs még
itten!
Ó, ti drága Férfiak,
Veletek áll a világ.
Köszönöm szavaitokat
És verssoraitokat.
Angyali üzenetek IV.
Miért oly jó a vakság?
Esküszöm, nem értem!
Gyújtok egy kis lámpást
a nagy-rideg sötétben...
Gyermekként mennyi csínyt elkövettem ellenetek,
Gondolván, hogy az idő majd mindent elfeledtet.
Bár akkor is meglett volna a mostani eszem,
Hogy megköszönjek mindent, amit értem tesztek.
Ha az emberiség így működne...
Soha senkinek rosszat nem tenni,
Annak tudatában cselekedni,
Öröm lenne Földön járni-kelni.
Kérlek, figyelj rá
Kérlek, ülj mellé, ha maga elé réved,
ne sajnáld el tőle szaladó idődet,
lehet, hogy nem kér, nem szól, mi bántja,
nem akarja, hogy terhed legyen magánya,
hallgatagon, mégis vár egy érintésre, egy biztatásra.
Anyaölben sok kis angyal ringatózik álomba,
Minden igazgyöngy szemecskét Ő rejt el a kagylókba...
Lámpásaim 1-2
Emlékszem még a hintára, mint a nád - úgy lengett szép teste,
Ő fúrta-faragta, csiszolta, ő simogatta életre...
Világnak legszebbik völgyében megbújt egy kert a dombokon,
Elterült csendben a fák mentén, s lustán pihent a lombokon.
Átadtam szívemet egészben,
Összetörve tartom most kezemben.
Nem volt jó csere, tört a portéka,
Nem segíthet rajta modern apotéka.
Szeretlek, mert te velem vagy.
Sokan elhagytak. De te soha.