Tisztelet
Angyali üzenetek IV.
Miért oly jó a vakság?
Esküszöm, nem értem!
Gyújtok egy kis lámpást
a nagy-rideg sötétben...
Gyermekként mennyi csínyt elkövettem ellenetek,
Gondolván, hogy az idő majd mindent elfeledtet.
Bár akkor is meglett volna a mostani eszem,
Hogy megköszönjek mindent, amit értem tesztek.
Ha az emberiség így működne...
Soha senkinek rosszat nem tenni,
Annak tudatában cselekedni,
Öröm lenne Földön járni-kelni.
Kérlek, figyelj rá
Kérlek, ülj mellé, ha maga elé réved,
ne sajnáld el tőle szaladó idődet,
lehet, hogy nem kér, nem szól, mi bántja,
nem akarja, hogy terhed legyen magánya,
hallgatagon, mégis vár egy érintésre, egy biztatásra.
Anyaölben sok kis angyal ringatózik álomba,
Minden igazgyöngy szemecskét Ő rejt el a kagylókba...
Lámpásaim 1-2
Emlékszem még a hintára, mint a nád - úgy lengett szép teste,
Ő fúrta-faragta, csiszolta, ő simogatta életre...
Világnak legszebbik völgyében megbújt egy kert a dombokon,
Elterült csendben a fák mentén, s lustán pihent a lombokon.
Átadtam szívemet egészben,
Összetörve tartom most kezemben.
Nem volt jó csere, tört a portéka,
Nem segíthet rajta modern apotéka.
Szeretlek, mert te velem vagy.
Sokan elhagytak. De te soha.
Eljött e nap, eljött újból,
és erről szól kis énekem.
Tudja Isten, hogy mi okból,
én a nőket szeretem.
Ha
Szeret,
Nem ismer
Gátat, határt.
Adja mindenét...
Védjük, tiszteljük, becsüljük a nőket,
szép virággal lepjük meg őket.
Töltsünk el velük sok romantikus estét,
adjuk át nekik szívünk szeretetét.
Tiszteld, becsüld Őt
Tiszteld és becsüld Őt,
Lásd meg benne a Nőt,
Ha: kedvesed, anyád,
Húgod vagy nagyanyád!
Ellesett pillanatok
Nőnap közeledik,
fiúcska számolja
gyűjtött zsebpénzeit.
Szeretethiány
Szeretethiány... ha észre sem vesznek,
Mindenütt, minduntalan nélkülöznek.
Szíved fáj, kutat, talán rossz úton jársz?
Pedig csak pillantásra, mosolyra vársz!