Tisztelet
Megfáradt vándor, ha erre jársz ma este,
utad mutatja sok százéves platán.
Talán egy hantot vagy megnyugvást keresve?
Szíved a csenddel egy ütemre jár.
Csak
addig tart, míg szólni mer az ember,
addig tart, míg érteni akar,
addig tart, míg szívből tud nevetni,
addig tart, míg bárkit elfogad.
Szeretet lángja
Mondd, Isten, miért gonosz
a világ,
ami ingyen van, azt is
pénzért adják!
A szó nem elég, kell hozzá más is!
Kell egy érzés, szív, Lélek, odaadás és álmok!
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Jártamban-keltemben
szépsége elvarázsolta lelkemet.
Lágyan ringó búzamező,
új kalászát hozó, érlelő, hol
képzeletemben máris megjelentette a jövőt.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Az időben felemelkedettek vállukon cipelik nehéz keresztjeiket, mégis
arcukon kedves mosoly, lélektükrüket nem fogta meg a mulandóság szele,
mert végeláthatatlan szemük mélyén sejtve, ott az Ők örökkön-örökké léte.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Atyám, most hozzád jöttem,
templomomba szépen felöltöztem.
Letérdelek, imára kulcsolom kezem,
hálát adok, megköszönöm életem.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valahol a hatvanas éveknek elején
két kisgyermek élte az életét elszántan, őszintén.
Feltétel nélkül szerettek, olykor veszekedtek,
mégis a Teremtő adta boldogságban éltek.
Játékuk volt erdő-mező, kicsiny patak,
vágtató szél, esőcseppek és szétszórt vasak.
Pozitív pedagógia
Én elsírhattam bánatom
a tanáromnak.
Bennem meglátták a
rossz mögött a jobbat.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A Mátra lábánál születtem én,
vallom bölcsőmet szeretve és büszkén.
Nem vágyódom el innen messze, túlra,
végigvezeti utamat a fel-, és majd leszállásra.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Nekem olyan tanárom volt,
hogy mindenért rám szólt.
Ha valakire sokat mért a szeme,
mindjárt tudta, hol a helye,
mert szigorú volt a tekintete.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Az ostor fáj,
az ember húsába váj.
Fáj a lélekölés,
nehéz az újra éledés.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Áldott, békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok
Karácsony van. Künn a föld pihen új életet,
benn duruzsol a kályha, ontja a meleget.
Gondolataimban most veletek ünneplek,
megköszönöm, hogy vagytok! Istennek.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Magos fák ölében kicsinyke tó,
mélyet elrejtő, a fentit kutató.
Tükre bontja a mesélő ablakot,
és tüstént küldi a sugallatot.