Tisztelet
EGY VÉN MARHA EMLÉKEI
Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.
Esteledik, álomba süppednek a vágyak,
Elfáradt emlékek a párnák között járnak,
Lehajtanák ők is fejük, ám de nem lehet!
Ki őrizné akkor az álmodó lelkeket?
Kányádi Sándor előtt tisztelegve
ki jár a kövek tengerén
és takarja el a napot
ki az ki semmitől sem fél
mert árnyéka kővé fagyott
Biz` Isten, nincsen születés-
napom!
Vagy ennyire beteg lenne?
Tudtommal anyák napja
sincsen,
és a nőnap sincs még
itten!
Aranyló napfényben simogat a tavasz szellő,
derült égen imitt-amott hamvas bárányfelhő.
Rezzen az ág, őszapó röppen a boldogságba,
s én csak ámulok, mint hibbant rab a cellájába.
Megfáradt vándor, ha erre jársz ma este,
utad mutatja sok százéves platán.
Talán egy hantot vagy megnyugvást keresve?
Szíved a csenddel egy ütemre jár.
Ünnepnapok garmadában
én inkább vagyok maradi,
Valentin új a naptárban,
de Nőnap még az igazi!
Verses rejtvény-paródia
I.
(Ember tervez)
Anya csak egy van, és örök,
lehetsz te úr vagy szolga is,
neki maradsz mindig kölyök,
gondolj bármit, az mind hamis!
...Élet végét jelenti?
Élet vagy halál...
Mennyek birodalma
Külön világ az, s
visszatérés nincsen,
nincs kilincs a felhő
kilincsen,
pedig odaadnád
minden kincsed.
A férfiak szeretik nagyon e napot,
örömmel üdvözlik ők is a nőnapot,
koccintanak sűrűn az egészségünkre,
csak köszöntenek - hozzák fel védelmükre.
Ha az emberiség így működne...
Soha senkinek rosszat nem tenni,
Annak tudatában cselekedni,
Öröm lenne Földön járni-kelni.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Atyám, most hozzád jöttem,
templomomba szépen felöltöztem.
Letérdelek, imára kulcsolom kezem,
hálát adok, megköszönöm életem.
Ó, ti drága Férfiak,
Veletek áll a világ.
Köszönöm szavaitokat
És verssoraitokat.