Titkolt szerelem
Titkom most vallom meg, Gizike!
Elért a szerelem pestise.
Izzadva vágyódok
És meleg-borozok...
Oly` erős szerelem ereje.
Szereted,
ő is szeret téged,
de ezt mégsem tudhatja senki,
csak a lelked.
Egy szívdobbanás és egy kósza hang a távolban,
Felfedez minden emléket, mellyel másnak ártottam...
Mit ér az, ha szeretek valakit, de elmenekül?
Majd ott fekszek szíve kapujában, temetlenül...
Gondolataim hánykolódnak
fáradt agyam viharzó tengerén.
Meddig bírom majd,
Hogy távol s mégis közel vagy hozzám?
Miért titkolom azt magamban,
Hogy a részemmé váltál?
Hullik a levél a fáról,
Még mindig nagyon hiányzol.
Kertemben sártenger honol,
Gondolatom beléd karol.
Szivárvánnyá törték a könnyek
Oly sok-sok reggel fényeit...
Még nem mondhatom el
Még titkolnom kell
Óh drága, drága most a perc
Ne vesztegesd el!
Óh drága, drága szerelmem
Most kell, hogy ölelj!
Menekülés Isten ölelő karjába
Elrejtőzöm, hogy ne lássák arcomat.
Elfordulok, mert könnyes a szemem.
Elfáradok, mert sokat akartam.
Elhagyom, hogy feléd mehessek.