Titkos üzenet
- Kapok-e még rózsát
titkos üzenettel -,
csengettek, szaladtam
tágra nyílt szemekkel.
Félember voltam, míg nem ismertelek,
szürke szivárvány, elveszett lélek.
Megpendítetted szívem húrjait,
élettel töltenek fel mézédes csókjaid.
Közel vagy, s mégis távol,
Neved eszembe jut vagy százszor
Egy nap, s e nap kevés
Még arra sem elég,
Hogy halljam selymesen lágy hangodat,
Hogy lássam pirosló arcodat,
Melyet lágy csókokkal éltetnék...
Hosszú sötét téli éjben,
járok kelek a metsző szélben.
Kint rekedtem a hűvösben,
az élet jeges légterében.
Egymagamban ülök a Holdnak fényében,
mi értelem van egy embernek életében,
mikor elsüllyedne saját szégyenében,
nem tud olyat tenni mint a képregényben.