Titok
Dob szava szól, és lángol a tűz.
Varázsló sámán szellemet űz.
Énekszó hallik mezőn és réten.
Dal hullámzik át erdőszélen.
"Hej, rege, rejtem,
Hej, hej, hej!"
Ajtó mögött rejtett álom,
csendben tárul fel
megfestett világom.
lehetnék mondjuk
két csend között dobbanás
talán elhinnél
- egy (igaz/nem igaz?) mese
Üres még a papír, fénylik fehérsége,
Elkezdeni nehéz titkos mesém végre.
Agyamba rejtettem féltve őrzött kincsem,
Nem tudhatta senki, mit is jelent nekem.
Ez itt a házunk, ez itt a rét,
ez itt magas fűben margarét`,
ez itt a meggyfa, ez itt akác,
ez itt a rejtek, hol megtalálsz,
ez diófa, fészket ringató,
ez szélfodros szoknyában a tó,
madárhang ez itt, meg napsugár,
virágkehelyben egy kis bogár...
Nagy szakállú öregúr fehér ruhában?
Sötét vihar s villám alakjában
pusztító fergeteg, sebes forgószél?
Felhőcsipkén áttörő mennyei fényfüzér?
2022 Karácsony után - Szilveszter előtt
Napok óta lázasan, betegen fekszem,
köhögök és legyengült a testem,
tea fogy most naponta több liter...
Ezüst ködfátyol alatt
lépked az esztendő,
számunkra titkokat
rejteget a jövendő.
Ha az embert Isten teremtette,
akkor hálásak lehetünk neki érte.
Ha az élet és az ember
magától alakult ki,
akkor ebben a világban
előfordulhat bármi.
Itt ülők nyiladozó rózsáim között,
finom illatuktól szemembe könny szökött.
Szelíd szellő libbentette, lelkemig ért,
testem csöndesen átfonta épp az imént.
Az emberlét nem
lesz több majd,
mint történetek
és néhány karc?
Bizonytalankodó majdnem szerelem
Szemében csillogás volt, ahogy rám nézett,
kedves szava volt hozzám temérdek,
gyomromban ezer pillangó szárnyalt,
mikor hozzám szólt hangja volt selymesen árnyalt.
Régi s kerek a történet,
hiába szállnak az évek.
Legenda vagy valóság?
Vizsgálni ezt botorság.
Ha Feléd hajolok lágyan,
Tettek leplezik a vágyam:
Csak pohárba vizet Neked,
S nem időmet töltöm Veled.