Tojás
A főtt tojásból
Nem kel már ki új élet...
Itt a tavasz, itt a húsvét,
szél borzolja barka fürtjét,
mézes-csupor most a reggel,
aki férfi korán felkel...
Nyusziföldön húsvét előtt
izeg-mozog a sok munkás,
tojást fest kicsi és felnőtt,
szorgalmasak, meg nem unják.
A Húsvét most más, mint máskor,
hó esik majd, és nem zápor.
Locsolni sem vízzel fognak,
lány nyakába havat dobnak.
Tapsifüles és családja
hímes tojást festenek,
ügyeskednek, szorgoskodnak
a kicsi nyuszikezek.
Megvolt a nagy lakodalom,
száz békacomb sült a nyárson!
Föld felett jár,
nem is lápon,
olyan büszke Gólya Áron.
Napsugaras hajnal fésüli a mezőt,
térdre hull egy kócos árvalányhaj előtt.
Gyurgyalag vadászik huncut kis bogárra,
felragyog a tolla, kékeszöld dolmánya.
Húsvét-ünnep az az egy nap,
melyen örvend a gyermekhad,
a kis nyuszi legendája
megújhodó, kék pennája
Nagy a munka ma a nyuszilakban,
Serénykedik benne nyuszikoma.
Mikor ma felébredt Füli nyuszi,
Rádöbbent, ma nem lesz ugribugri.
Tojásfestés, majd rá a díszítés,
Húsvét lesz holnap, ez már nem kérdés.
Itt a húsvét! Nyuszi ugrik,
fület hegyez, mosakodik.
Pislog, futkos ide-oda,
bekukucskál a bokorba...
Az anyósom, az anyósom
illendően köszöntöm,
és egy vödör hideg vízzel
húsvét hétfőn leöntöm.
...Tojás...
vagy-e még? Vagy
már újjászülettél? Illú-
ziókban élsz, vagy szabadon
szárnyalsz?... Haragszol-e még,
vagy már felülemelkedtél? Isten sze-
retetében élsz... vagy csak sodródsz
az árral? Mosolyogsz bátran, vagy félsz...
Úgy gondolta a kis nyúl,
locsolkodni elindul,
festett mára eleget,
hímes tojáshegyeket.