Tojás
I.
Tapsifüles kertemben él,
látom minden hajnalon,
hogy dolgozik nagy serényen
szép piros tojásokon.
Tojt egy formás tojást a vén tyúkanyóka,
hogy rosszul tette, azt maga sem gondolta!
A tojás alig, hogy a fészekbe esett,
anyjával, a tyúkkal ekképp perlekedett...
Itt a tavasz, itt a húsvét,
szél borzolja barka fürtjét,
mézes-csupor most a reggel,
aki férfi korán felkel...
Napsugaras hajnal fésüli a mezőt,
térdre hull egy kócos árvalányhaj előtt.
Gyurgyalag vadászik huncut kis bogárra,
felragyog a tolla, kékeszöld dolmánya.
Megvolt a nagy lakodalom,
száz békacomb sült a nyárson!
Föld felett jár,
nem is lápon,
olyan büszke Gólya Áron.
Itt a húsvét! Nyuszi ugrik,
fület hegyez, mosakodik.
Pislog, futkos ide-oda,
bekukucskál a bokorba...
Vendégségbe jött ma hozzánk
egy városi kisgyerek.
Táblagépét szorongatva
- Nincsen wifi? - pityereg.
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Tapsifüles és családja
hímes tojást festenek,
ügyeskednek, szorgoskodnak
a kicsi nyuszikezek.
...Tojás...
vagy-e még? Vagy
már újjászülettél? Illú-
ziókban élsz, vagy szabadon
szárnyalsz?... Haragszol-e még,
vagy már felülemelkedtél? Isten sze-
retetében élsz... vagy csak sodródsz
az árral? Mosolyogsz bátran, vagy félsz...
Úgy gondolta a kis nyúl,
locsolkodni elindul,
festett mára eleget,
hímes tojáshegyeket.
A Húsvét most más, mint máskor,
hó esik majd, és nem zápor.
Locsolni sem vízzel fognak,
lány nyakába havat dobnak.
Nyusziföldön húsvét előtt
izeg-mozog a sok munkás,
tojást fest kicsi és felnőtt,
szorgalmasak, meg nem unják.