Tudás
Írom a versemet...
Lám, milyen érdekes!
Benne az olvasó csak megnyugvást keres.
Mintha magok közül
csak úgy válogatna,
mintha rá az egész nem is igen hatna.
karakterek 2.
Nem bántam meg semmit, mit eddig megtettem,
takarítottam koszt, mocskot... és szerettem,
költöztettem sokat, magam is költöztem,
libát is tömtem, csirkét, sertést neveltem.
A múlt árnyéka
Csendben jöttem e világra,
csendben is hagyom majd hátra.
Nem akartak engem, csupán egy
aljas terv eszköze lettem.
Egyszer, hol a gonosz lábát megvetette,
nem tűri, hogy bármi létezzen helyette.
Sok ezernyi lelket vonz be bűvkörébe,
mi elérhetetlen, azt kínál cserébe!
Az elrabolt idő
Az elrabolt időt
Visszaadnám... Néked
Talán egykor majd
Festek egy szép képet...
E világom ideje
életem értelme,
tudásnak titkait
tanítsd meg örökre!
Életem egy egyszerű, zárt ajtóval kezdődik,
Megannyi kulcs más-más helyen férkőzik.
Csak egyetlenegy igaz kulcs tudja nyitni,
Első feladatom ezt a megfelelőt keresni!
Hiába teszel-veszel,
Van, hogy jót nem érdemel...
Akarod nagyon vagy sem,
Nem tehetsz ellene úgysem!
Elemeimre esek szét olykor
Atomjaira bontom a környezetem
Majd lehasadt részeim fulladnak
A tudattalan ijesztő mélységébe
Hogy akár csak egy aprócska
Lélekszilánkot is felhozhassak
Személyiségeim romjai közül
Ahol mocskos vágyaim időznek...
...Csontjaimban öreg ösztön,
Bár nem látszik igazinak -
Őseinktől kaptam kölcsön.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Nekem olyan tanárom volt,
hogy mindenért rám szólt.
Ha valakire sokat mért a szeme,
mindjárt tudta, hol a helye,
mert szigorú volt a tekintete.
Miért van az, hogy ennyi mindent nem érthetek?
Tócsák csak, hol vannak ettől még a tengerek.
Hogy emlékszem?
Kicsit szorult a torkom,
lesz-e "jó arc",
kihez hozzá szólok,
ismerkedünk, beszélgetünk,
így könnyebb lesz majd
nagy lépésbe szedett életünk...
újabb válogatás költeményeimből
Ma
otthon
mi lehet?
Hol várhat ránk
módos kikelet?