Tudás
Becsengettek iskolánkban,
indulok, mert várnak.
Vállamon pihen jelképe
jövőnek, tudásnak.
Szavak szárnyán szellemet idézek,
Olvasom, kutatom, amit írtak az ősi bölcsek...
Izzó fáklya gyullad a sötétben,
Tüzes sugarai sárgán
Szelnek át az aeren.
Isteni fény melegíti fel,
Fel a földi közeget:
Héphaisztosz éteri ajándéka,
A tudás égő lámpása,
Mely ott izzik minden bölcsben!
Szeretnéd, óh, mondd, szeretnéd,
hogy az élet szebb legyen?
Hogy megtaláld lelked kincsét,
s mindig boldoggá tegyen?
Benned van az Isten, benned van a minden,
szívzuhatagban trónolsz temérdek kincsen.
Szíved a központ, megérzéseid tudás,
teremtő erőd szőttes, átokra áldás.
Írom a versemet...
Lám, milyen érdekes!
Benne az olvasó csak megnyugvást keres.
Mintha magok közül
csak úgy válogatna,
mintha rá az egész nem is igen hatna.
karakterek 2.
Nem bántam meg semmit, mit eddig megtettem,
takarítottam koszt, mocskot... és szerettem,
költöztettem sokat, magam is költöztem,
libát is tömtem, csirkét, sertést neveltem.
Egyszer, hol a gonosz lábát megvetette,
nem tűri, hogy bármi létezzen helyette.
Sok ezernyi lelket vonz be bűvkörébe,
mi elérhetetlen, azt kínál cserébe!
Az elrabolt idő
Az elrabolt időt
Visszaadnám... Néked
Talán egykor majd
Festek egy szép képet...
E világom ideje
életem értelme,
tudásnak titkait
tanítsd meg örökre!
Életem egy egyszerű, zárt ajtóval kezdődik,
Megannyi kulcs más-más helyen férkőzik.
Csak egyetlenegy igaz kulcs tudja nyitni,
Első feladatom ezt a megfelelőt keresni!
Hiába teszel-veszel,
Van, hogy jót nem érdemel...
Akarod nagyon vagy sem,
Nem tehetsz ellene úgysem!
Elemeimre esek szét olykor
Atomjaira bontom a környezetem
Majd lehasadt részeim fulladnak
A tudattalan ijesztő mélységébe
Hogy akár csak egy aprócska
Lélekszilánkot is felhozhassak
Személyiségeim romjai közül
Ahol mocskos vágyaim időznek...
...Csontjaimban öreg ösztön,
Bár nem látszik igazinak -
Őseinktől kaptam kölcsön.