Tudás
Almafa
Hátul a kertünkben,
ahol most leültem,
áll az én almafám.
Ücsörgök alatta a fűben, és látom...
Szeretnéd, óh, mondd, szeretnéd,
hogy az élet szebb legyen?
Hogy megtaláld lelked kincsét,
s mindig boldoggá tegyen?
Benned van az Isten, benned van a minden,
szívzuhatagban trónolsz temérdek kincsen.
Szíved a központ, megérzéseid tudás,
teremtő erőd szőttes, átokra áldás.
Írom a versemet...
Lám, milyen érdekes!
Benne az olvasó csak megnyugvást keres.
Mintha magok közül
csak úgy válogatna,
mintha rá az egész nem is igen hatna.
...Csontjaimban öreg ösztön,
Bár nem látszik igazinak -
Őseinktől kaptam kölcsön.
Már jól tudom, egyenes vagy görbe.
Selyem-óceán fon egyre körbe-körbe,
és ringat ezerfényű színbe csent remény,
hogy talán most igen: végre élek én!
Üresen koppannak lelkek mélyén a szavak,
érzelmek hűlt helye jégcsapokba hív
minden melegséget, mi ébredő bódulat lehetne,
nem lobbantja már a fagyasztott, kába szív.
Gyógyító szó. Energia.
Nevetés. Ezzel dolgozom.
Ha baj ér - nem tragédia
- lelkedet én “feloldozom"!
Szavak szárnyán szellemet idézek,
Olvasom, kutatom, amit írtak az ősi bölcsek...
Izzó fáklya gyullad a sötétben,
Tüzes sugarai sárgán
Szelnek át az aeren.
Isteni fény melegíti fel,
Fel a földi közeget:
Héphaisztosz éteri ajándéka,
A tudás égő lámpása,
Mely ott izzik minden bölcsben!
karakterek 2.
Nem bántam meg semmit, mit eddig megtettem,
takarítottam koszt, mocskot... és szerettem,
költöztettem sokat, magam is költöztem,
libát is tömtem, csirkét, sertést neveltem.
Az elrabolt idő
Az elrabolt időt
Visszaadnám... Néked
Talán egykor majd
Festek egy szép képet...
E világom ideje
életem értelme,
tudásnak titkait
tanítsd meg örökre!
Életem egy egyszerű, zárt ajtóval kezdődik,
Megannyi kulcs más-más helyen férkőzik.
Csak egyetlenegy igaz kulcs tudja nyitni,
Első feladatom ezt a megfelelőt keresni!