Tünde
"Élt egy Glorfindel nevű tünde, az Airondil család örököse, ki így énekelt:"
Ott, ahol zúg a bölcs folyó,
s negédes erdők árnya véd,
hol nincs nehéz kedv, nincs sötét,
hol minden rétnek arca szép,
hol madarak énekével
messzire száll egy régi dal...
Hófödte tájakon... - Adventi festmény
Hófödte tájakon futhatna a szán,
ha úgy élhetnénk, ó, mint réges-rég...
Tünde-leány szállt Budapesten...
Mint tündérpillangó, kis szárnyakon
repülve a természet-virágok
tengerhullámán - üde szépséget
lágyan varázsolva nyár-ecsettel -,
úgy festettél mosollyal Duna-korzót,
terek, körutak világát álmodó-...
Neved suttogva tombolja a szellő-szél nappal s éjjel,
hallom lépteidet, kert-virágjaim üdvözölnek -
meghajolnak lágyan, üde tavasz-táncod, Szépséged
előtt - s szivárvány-ruhájuk szirmát hajadba kötve...
A Tavasz búcsúzik. Még kisleány volt, amikor érkezett,
hóvirágos tölgyerdő mélyén ibolyaillatát éreztem.
Szépség-leány lett, lélek-serkentő jácint-parfüm szellővel szállt,
s nárcisz-tenger nyílott, merre varázsos Tünde-léptekkel járt.
Előszó
- Önt, végre valahára, felkutattuk rejtekhelyén,
idevezettük a Tisztelt Bíróság színe elé...
Karácsonyfámra felhelyezem Tünde-lelked...
Együtt vagyunk az Ünnepekkor - szeretetben!
A csengős-Mikulás s három múzsa-Angyalkám
- könyves, hegedűs, harmonikás - köszöntenek,
s velük a sok-sok kedves dísz: átölelnek.
Kedvelem a nyári-est Szellőt, mely Tünde-haján simogat,
s érintése által szerenád-dallam repít holnapokba.
Kezemre ütöttem, karomba haraptam,
szavaim éreztem villámként hatottak,
jót akartam, ám mégis, fájdalmat adtam.
A billentyűzet messze szállt, s ábrándozva
Mesél az éj... - Egy kietlen tó partján III.
Inverness mesés vidékén élt egy leány,
élt egy leány,
barna haját, Tünde-haját csodáltam én,
csodáltam én.
Tünde-leány, Tünde-leány,
miért sietsz, hová is futsz...?
Pöttöm Tomi aranyos, szép Manócska.
Kék nagy gombszemét, ha este álmosan
lehunyja... az Óperencián hajózgat.
Édesanyja régi meséket lapozva