Tünemény
papírra, zenére
Ha fák, ha erdők zöldjéből
Trillázó vérnektárt keverek -
Hallok majd lényem őséről,
És látom, mi bennem kesereg.
Erdő mélyén virágzik
e aprócska kis tünemény,
kit az erdő fái se értenek,
mit keres itt,
hisz neki itt nem jut se víz, se fény.
Ülök csak némán, cikáznak a gondolatok.
Nem tölt el boldogsággal, de ismét csak rád gondolok.
Nem tudom, miért, de rád vágyom minden egyes éjszakán,
Minden reggel, mikor ébredek, vetnék rád egy pillantást.
Álmomban már Téged láttalak. Egy csoda voltál,
akkor is, most is. Ha nem lennél még, hiányoznál.
Az én szívem hevesebben dobog,
mert az érzés engemet is elkapott.
Tünetünk alapján ez tiniszerelem,
amire semmi gyógymód nincsen.