Ünnep
Ünnep az égben,
Csupán három szó,
Mégis megannyi
Gondolat, érzés, jelenség
Cikázik, fut, kavarog
Bensőm titkos rekeszeiben.
anya
Megsúgom, anya,
az Istenen keresztül,
már készülök
a napra,
mécseskét is vettem,
s új faforgácsot hintek
sírodra,
a nővérem is megkért...
Elcsókolatlatlan csókok, átöleletlen ölelések
Megint a jól ismert álmomban vagyok,
Ahol ismersz, szeretsz, veled együtt vigadok.
A Nagy ház folyosóin kereslek,
S te találsz meg az egyik teremben.
Karodat érzem, átjár a régi, jó ölelés,
És az egyre erősebb szívverés.
Csillagkazlakon leokádott érzelemnyílások
És lehullott vágyak ide,
Fagyott macskalábnyomban megbarázdált gyémántsíkok...
Együtt dobban szívünk, mióta
életet adtál nekem.
Köszönöm, hogy a szívedet
megosztod velem.
Hullanak rám a hűs esőcseppek,
Arcomon könnyel elkeverednek,
Hideg szél fúj, de már nem is érzem,
Így van ez, ha oly nehéz a szívem,
Kavarog benne a múlt és jelen,
Jövőmet szabadon elképzelem,
Lelkemben több érzelem háborog,
Néha összecsapnak a hullámok...
Százötvenedikre
Ez a vers is igen hamar elérkezett,
Százötvenedik is megszületett!
Nem. Nincs még vége korántsem,
Jönnek még versek, azt hiszem!
Felváltja a Nap a Holdat.
Dalolnak a kismadarak.
Érzi rigó és csalogány,
Ünnepnapot rejt a naptár.
Húsvét vasárnapján hófehérben leszek,
üres asztalfőre terítéket teszek.
Pünkösdi ünnepen
királyt választottak,
vetélkedő után
nehéz döntést hoztak.
Hittel tele ünnepünk a pünkösd,
a lélekmegújulás ünnepe.
Apró bűnöktől megtisztul lelkünk,
előjön Jézusnak szeretete.
Hazafelé tartok. Későre jár.
Havazik, mint egy hógömbben, puhán.
Vizek fodrán, rigószemekben
lobog a hajnalpír,
valami égit sejtve rebben
s dúdol a gólyahír.
A jó köszöntése
Hány emlék fér meg lelked tarsolyában,
rögös-szép utak dalos vándora?
Hetven keringőt táncoltál a Nappal,
s tavasztól zsong most az ég sátora.