Ünnep
Advent vasárnapjain
négy gyertyának lángjai
sorban fel-fellobbannak,
ünnepe jön karácsonynak.
Advent ideje a szeretetről kéne szóljon,
a lélek és a szív hangja arról daloljon,
a várakozás varázslatos hangulatú hetei ezek,
de csak akkor, ha a lényegét észreveszed.
Karácsony előtt
várakozásra négy hét -
nem vásárlásra.
Legyen ünnep a várakozás,
szív melegében vágyakozás,
gyertyák lángjai felfénylenek,
örömhírhozók közelednek.
Csökken a fény, de nő bennünk a remény,
A várakozás kicsiny s jelentéktelen lángja,
Mi nap nap után egyre a növekvő, szerény
Szívünkben szeretőn gondoskodást váltja.
Advent első vasárnapja,
Diós kifli finom illata,
Világít az első gyertya lángja...
telesztichon
Táncra perdül az első gyertya lángjA
Uram, tengernyi fohász száll most hozzáD
A szeretet angyala mindenkit óV...
Asztalon koszorú, rajta négy szál gyertya,
Isten Fiát hívja úgy, mint minden évben.
Egy fénylő csillagot talán látunk fent az
ünnepet köszöntő éjszakai égen.
Nem mindenki tér sajnos vissza,
Van, aki csak a pokol-koktélt issza.
A rendes emberek mások,
Ők az igazi messiások...
Alkony ül a temetőre,
Fellobban a gyertyák fénye.
Sírokon virágfüzérek,
S az imák szállnak csendesen,
Átsuhannak az éteren.
E nap a lelkek ünnepe.
Búcsúzunk most iskolánktól
minden kedves tanárunktól
szívünk tele emlékekkel
ellenőrzőnk jó jegyekkel.
"Summáját írom"
Aranybullának,
II. András
törvénytárának.
Csak a tenger hullámait hallani, amint a partot nyaldossák,
A ködös éjben a nedves homokot simára mossák.
Hallani a távolban, amint hajó érkezik,
Sötét vitorlás kalózokkal és rakománnyal teli.
Bál készül a Nagyteremben,
De hogy nézzek ki a legtökéletesebben?
Hisz ő lesz az, ki a terembe kísér majd,
Ha belegondolok ebbe a boldogságba, szívem nagyot sóhajt.
Mikor én még gyermek voltam,
nem volt soha gyermeknap,
mezítláb a falu szélén
legeltettem libákat.