Ünnep
A pünkösdi rózsa
Szirmát bontogatja.
Templomi oltárra
Elviszik csokorban.
Asztalon, kis fenyőágon
Négy adventi gyertya lobog.
Béke, Hit, Szeretet, Remény,
Kikért e négy kis gyertya ég.
El kell menned, láttuk rég.
Kértünk volna, maradj még.
Erőd lassan elhagyott,
Rögös utad elfogyott.
Lehetsz banya
Seprűnyélen -
Járhatsz földön
Szállhatsz égen
Itt a farsang, maszkot fel!
Bocs, de kettő már nem fair...
Szépen felöltözködtem.
Télikabátom kandalló.
Sapkám meleg bojtja
fejem csúcsát csókoló.
Szeretet ünnepe
legyen a karácsony,
szegény emberekre
bőség, áldás szálljon.
Itt a farsang, hol a farsang?
Nem látom, a maszkom barlang.
Nincs mosoly, se tánc, se ének.
Maszk-abáltan félni élek.
Álmodom egy szép bálról
Fehér, csipkés ruhában,
A keringőt táncolom
Kecsesen s fiatalon.
Tipeg-topog Télapó,
a csizmája csupa hó.
Gyémántporos subája,
csillog-villog a szánja.
Tél szava rebben,
fagy kikeletben
esszük a fánkot,
járjuk a táncot,
űzzük a telet,
gyújtjuk a tüzet,
a kiszebábut,
azt a falábút...
Ma koldus sem vágyik díszes koronára!
Védőmaszkban léphet csak a maszkabálba.
Sőt, vigasságot sem nagyon látogathat,
mert a mulatságok idén elmaradnak.
Mikor ünneppé lesznek mind a hétköznapok,
új szárnyakat kapnak a fáradt őrangyalok,
nem zavar eső, nem bántja bőrömet hideg,
már nem érzem súlynak, amit vállamon viszek.
Éjjeli kékben
fürdik az éden,
száz kicsi csillag
fényeket önt,
sok pici bársony
száll piheszárnyon:
zúzmara repdes,
tél beköszönt.
Vége van az évnek,
kétezer-húsz eltelt,
megviselte nagyon
a dolgozó embert.