Üresség
Temető csendes, madárdal nem hallik,
Apró szemű eső fagyosan csepeg.
Busz motorja kint az utcán morajlik,
De látod, nem járnak itt most emberek.
Üresség. De nem az a jó fajta.
Keserű, mint kávénak a zacca.
Elvette tőlem a félelmet is,
Pedig azzal voltam telis-teli.
Éreznék valamit, bármit ezen
Kívül, ami nem ilyen elvtelen.
Mikor a felhő kettévágta a napot,
Szívem is az elmúlás lángjára kapott...
Keresek, néha már nem tudom, mit.
Csábít az éjszaka, a Hold nyugtalanít.
Keresem a sötétben a hangod, a lépted,
Utánad indulnék, bár te sosem kérted.
Stadionok tátott szája mered fel az égre,
Elnyelte a múltat, jövőt, s nem ad semmit érte.
Helyezkedés, új szemlélet,
Alakváltás szüntelen,
Biztonságát keresi
Mindenütt a becstelen.
Rég nem moccan a levél a szélben,
de bátorság könnyedén elér az éjben,
köréd gyűlnek majd a zápor peremén,
én is ezt tenném, de megtenném!
Fénnyel táncol az ég,
Nem búcsúztat még,
Most is szépet remél,
Hogy holnap újra felkél.
Mindenem voltál
Már akkor szerettelek...
Mikor még gyermek voltál,
S foci volt a mindened,
Már akkor,
Mikor úgy mosolyogtál,
Hogy mindenkit boldoggá tettél.
Mielőtt álomra hajtanám a fejem,
gyökereket ereszt gondolatod bennem,
átível lelkem határán, át bérceken,
megbújik szavaimban, történetemben.
Van az, amikor úgy szívből,
igazán... és van, amikor nem
vagyok több - csak egy lány
az utca túlsó oldalán, ahol a
falakról édes füst csorog, az
utolsó slukk a legjobb dolog -
mondd, minek is legyünk
boldogok? Kinek kell a folytatás...
Legüresebb napjaim lapjaiból...
Nehéz
Elfelejteni.
De mért?
Lelkem tengere teli.
Tartsuk meg - szól a lány
Nem mer befeküdni
Vessük el - szól a srác
"Nem ember"... elküldi