Út
Lelkemen foltokat hagy a Pokol füstje,
Bár én már nem férek be a nagy üstbe.
Sokan voltak előttem a sorban,
Én csak vártam, nem tolakodtam.
Láttam az arcodat a távolban álmomban.
Valamit kiáltottál a semmibe ázottan.
Az eső csak esett, s ruhádba belekapott a szél,
alattad az óceán vize csapkodva partot ért.
Öreg mester az,
ki öreg gyermekként
áramlik vízzel, s...
Múlt éjjel mélyen, nagyon mélyen
elvarázsolt helyeken jártam kutatva utána,
de nem találtam mást, csak kétségbeesetteket,
akik éppúgy, mint én, nem lelik azt,
mi rejtve él mélyen, nagyon mélyen,
lelkünk örök rejtekében.
Lapon szárad még egy könny,
Így ér véget egy nagy könyv,
Vándor ül egy sziklaparton,
Utolsó fejezeté ez alkony.
Egy folyógödör közepén várakozom
kérdőre vonva az időt és a teret.
A jövő ölelésében bizakodom,
hogy majd lágyan megérint és újra szeret.
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Kicsi kavics - titkot sejtet,
egyedi kincs minden gyermek.
Ki lesz belőle? Rajtad áll...
gyémánt-e vagy rab madár.
Angyali üzenetek IV.
Miért oly jó a vakság?
Esküszöm, nem értem!
Gyújtok egy kis lámpást
a nagy-rideg sötétben...
Angyali üzenetek II.
Ember! Te, aki anyagba
kapaszkodva, birtokolva,
harsányan éled napjaid,
te, aki hideg fejjel, két
lábbal állsz a földön -...
Görbe tükörbe nézek, görbe világot látok,
görbén állnak a falak, görbén állnak a házak.
Görbe szoba falán görbe képek lógnak,
görbe képen csúnyának látszik a holnap.
Az emlékek útján visszafelé megyek,
lábam alatt poros murva csikorog,
mögöttem kéklenek a Tornai hegyek,
az út mentén keskeny erecske csorog.
...majd leszek idomított Szókratész
nyújtsd felém díszes méregpoharam
utált tanítványa bölcs Platónnak
barlangot járva életfonalam
Létem sótlan zamata
cammog a bús tavaszba.
Koncát kergető korcs
(s keserű, kínos lőpor).
Apró léptekkel baktat a múlt,
botjára felszúrt lepkék a percek.
Kőszemeiben hunyó vágyat
reptetne - sírna - a felnőtt-gyermek.