Vágy
Mi vagyunk az édenkert önző gyermeke,
a felbolydult világ bűnös szerelmese.
Kik eladtunk mindent a vágyott szerelemért,
és pokolra szálltunk az elveszett angyalért.
2021 - Nyárutó
Keresek egy mecénást!
Az se baj, ha küld egy ilyen képmást.
Tán van még bennem annyi,
Még nem akarok a nihilbe zuhanni.
Mi az, amit érzek, mi ez a kettősség?
Egyfelől Szaturnusz bennem, a megtestesült függetlenség.
Osonva szállt le, csillagfényes az est,
Halkan még elérnek távoli zajok...
Rigófüttytől hajnal hasad,
felhőpárnán nyugszik a Nap,
fodros-bodros, puha vatta
viola-illat csalogatja.
Telefonális együttlét
Az időnk rövidségén túl,
de általad és veled;
lelassul s megpihen a most,
talán te is érzed ezt.
Egy szó, mi elgondolkodtat,
egyetlen szó, melyben felismerheted magadat,
mint vörös alkony az égen,
úgy vár, mikor téged kémlel,
s megtalál, ha hazatalál, szíved
legmélyebb rejtekén hálásan hibernál.
Olyan jó lenne,
Hogyha találkozhatnánk,
Csak erre vágyok.
Hogy mit kívánjunk a csillagok felé?
"Ne legyen katasztrófa az egész Földön."
"Hogy senkivel se történjen semmi baj."
"Ne szemeteljen senki", szép legyen, örök.
Vágyak sóhaja a szélben
Hová vesztél Életem, szép Csillagom?
Csókos szádat miért nem csókolhatom?
Ki mondja meg, ha gyötör a kétség?
Van-e remény, ha jön a betegség?
Felébredek-e álmomból reggel?
Kialvatlanul, dagadt szemekkel.
Hajnali csendességben
illatok sűrűjén át utat tör és száll...
Gyötrő vágyamat eltáncoltam
a nedves, hajnali szélnek;
csapzott álmaim nem takarom,
mint akik vallani félnek.
Ameddig emlékszik könyököd hajlata
arra, hogy milyen volt hajamnak illata,
ameddig emlékszik szemed a szememre,
s emlékszik mellkasod ráhajtott fejemre,
ameddig megőrzöd szám ízét nyelveden,
csókom a válladon s lelkem a lelkeden...