Vágy
Harmatcseppek, üres vágyak,
térdig érő homály,
üres, süppedt árnyak látnak ködös, mocskos homályt,
eltűnt falak, bontott vágyak, elmúlt egy tánc...
Falak jöttek, falak mentek, eljött egy tánc...
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
2020 - 2021
Elmúlt egy rettentő
Furcsa egy esztendő,
Volt benne sok jóság,
Nagyság és apróság.
Kavargó szélben
hópelyhek tánca,
nem csituló járvány
nehezedik a vállra.
Őszi esőben szomorúan létezem,
Mert nélküled tudom, nincsen életem.
Sárban taposva csak azt kívánom,
Jusson el szívedhez az írásom.
Izzó tűzgömbként tűntél fel életemben,
Oly lángok törtek fel, mi számomra érthetetlen.
Megláttalak, s elállt minden szavam,
Sosem volt még ilyen csodálatos nyaram.
Én is hagyom...
Hagyd, hogy tekintetem rád szegezzem,
Hogy érzéseid megszerezzem.
Adventi koszorú
asztal ékessége,
betölti szobámat
az első gyertya fénye.
Vágyaimból és álmaimból egy puha,
kényelmes padot csinálok.
Éjjel-nappal dolgozok egyre-egyre,
a munka gyönyörű, szívből jön, vigyázok!
...Kék az üvegcse a Hold peremén,
Ki levét issza, megleli Ámort,
Szerelem kábít éj idején.
Elvárások... elvárások, ameddig a szem ellát
Mindenkiben látok esélyt,
Egyedül magamban nem...
Magamban látom a veszélyt,
Másokban virít a lehetőség!