Vágy
A 3. mese
Ó, Ida Anna! Ő lányod és anyád
és asszonyod, ki úgy ölel ma át,
ahogyan ölelt mindaz, aki volt...
Kinek apja s anyja vagy egy személyben,
mert a saját műved szinte egészen.
Férfiaknak meg kötelező olvasni!
A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
A nő a báj, ő maga a férfinek a csoda!
Férfiak, fáradozzatok,
Nőnek nagyon hódoljatok!
Kívánom szerelmed, ó, Gitta!
Elhagyott engem a Franciska!
Ments ki engem mélyből,
Bánat mély gödréből...
Most biz` vár engem lelked kútja...
kedves szavad hallgatva
csak ültem ott kábultan,
levegőért kapkodva,
majd lassan ajtót nyitott
szívem üres csarnoka.
Éden II
Éjszaka van, csendes nyugalom.
Én egyedül ülök kint az éjszakában,
Fényes csillagok alatt nyugszom,
Vagy inkább ébren álmodok.
ismét itt vagyok.
csábító aromád megint megtalált.
menekülni akarnék, de nem tudok,
hisz egyetlen apró korty, s ereimben érzem a koffein hatását.
Úgy lennék én is egy egyes!
Megmondom azt, ami helyes.
Tudnám, hogy mi a jó,
nem lennék lazító.
De megfelelni időnként terhes.
Íme, a bosszú,
ami nagyon hosszú,
nagyon hosszú.
Ez vezérelt engem,
ez a bosszú, a bosszú.
Hálót vetett az előző este,
Dúdol csendben egy magányos halász.
Bizakodó, jó neki a kedve,
Hálóját húzva fel, csak egy dalt dudorász`...
Úgy várlak, Valaki.
Úgy szeretnélek, Valaki.
Karomban hordoználak,
Karomban tartanálak.
Túlértékelt értelem,
Semmiből lett hirtelen,
Világon az egyetlen,
Csak egy hús legyen.
Tündérköpenyt viselt minden éjszaka,
S ha eső áztatta meg e gyolcsselymet,
Ríva futott haza ez a leányka
Erdőmbe, s kiitta a boros kelyhet.
Vékony jégen táncol a lélek,
titkok izgalmas ritmusán lépked,
(egy-két-há-egy-két-há)
így szárnyal rá!
Íme, a szerelem.
Nagyon nehéz nekem.
Egyedül cipelem.