Vágy
A vágy hullámvasútján utazok,
hol fent,
hol lent
vagyok,
egyre gyorsabb s gyorsabb,
szédülök, a fejem kóvályog,
szívem őrült ritmusban
játszik...
Mennyit kell még várni?
Napokat, heteket?
Mikor jön el végre,
Hogy veled lehetek?
Nem mondhatom el,
Hogy hányszor rád gondolok,
Nem mondhatom el,
Hogy érted majd` meghalok.
Vágyom a csókodra,
Vágyom a hangodra,
Érintésedre,
Egész lényedre.
A vágy, mit érzek irántad,
Már nem hullámokban tör rám...
Jó volt állni a zuhany alatt,
S elképzelni, hogy velem vagy.
Érezni, ahogy a lágy cseppek
A bőrömön végigperegnek.
Ma égbe száll a tűzmadár,
az éj sötét, de védtelen,
s ha sziklafalra nő az árny,
mögötte hív a végtelen.
Kérlek ne tűnj el, ha feléd nyújtom kezem,
lássam, ahogy világít benned a szerelem.
...Mintha meg sem születtem volna,
Rólam ne szóljon dal vagy mese,
Rólam ne szóljon soha kocsmákban nóta.
Lehetsz szomorúbb, mint amilyen boldog voltál
De igen,
Nekem is lehet majd derűs és boldog egy nap.
Hiába hittem, hogy álmaim szétfoszlanak.
Most itt van a várva várt ő,
És örökké enyém marad
E bárkinél gyönyörűbb nő,
Kiért szívem majd megszakadt.
Szívünkben vágy-virágok nyíltak,
szememből öröm-könnyek hulltak,
szerelmed dédelgette szívem,
a világot jelentette nekem.
Miért kellene várni, hogy
virágot vehessek?
Miért kellene várni, hogy
megmondjam? Szeretlek!
Milyen lesz majd akkor a szemed,
mikor azt csillogja, hogy szeretsz?
Milyen finom lesz majd annak az érzése,
amikor megérzem az első érintésed.
A szív nem téved, tudja, mit keres,
De a vágy sokszor ábrándokat les,
A józan ész már rég kispadon ül,
Mert a lélekben túl nagy az űr.
"Mikor az uccán átment a kedves",
Virágba borul-folyt`, lánctánc folt-láng-olt,
Volt szívem terhes, mely lett-vált éppolykor,
Ózon-gyöngyszemű kisleánytól repdes...