Vágy
Ha elcsitul a világ összes zaja, csak
a csillagos ég sziporkázik, gyere ide
nekem: iszunk egy édes pohár bort.
A távolban hárfa zenél, talán elhozza a szél.
Felébredek, ha
álmaim csillagútján
ajkunk összeér.
...amikor eltűnnek a fűtetlen
forró nyár-éjszakák,
még vágyunk is
takaró leple alá húzódva éli
egymásba gabalyodó ősz-évszakát.
Neked
(...egy vágy, két dimenzió...)
Kincset keresve
elhordok megannyi követ
és halomba rakom,
mi ékeset találtam, Neked.
Fenyvesekbe vágyom...
hol tűlevelek bolyhozzák az eget,
csöndes tisztáson
hópokróc takarja a nyári szőnyeget
Leszel-e nyoszolyám hűs téli éjjelen
Lélegzetnyi remény lét-sóhajívemen?