Vágyak
Szeretnék valakit szeretni,
S nem a szerelembe szerelmes lenni,
Elmenni messzire, s álmodni,
Egy más világban valakit szeretni.
Nem a nyár
és nem a tavasz a lényeg,
nem a szavak a szépek,
de a napsütés, a fények,
a padon ülő párok,
az érzés,
hogy nincsenek határok.
Az érzések tengerén
érintette a szerelem szele,
rózsaszín vágy-fellegek
siklottak felettük,
ez a bódító ölelések...
Előtted áll még az egész élet,
ezért kívánok én sok jót és szépet néked.
Vidámság és jóság kísérjen utadon,
ne érjen csalódás, ne érjen fájdalom.
Üres tettek,
üres álmok,
üres kapcsolatok,
üres vágyak,
üres célok,
üres tervek,
üres, magányos léptek.
Várom és vágyom a veled töltött időt,
A csókodtól rajtam futkosó libabőrt.
Érintésedtől szívem lángra gyúl,
Nincs semmi, mit ez felülmúl.
Egyszer majd együtt leszünk,
És közösen éljük szerelmünk.
Idővel csak az enyém leszel,
Akkor boldoggá teszel.
Gyere, már várlak, édes Manci,
Nem leszünk mi itt in flagranti...
Vágyam mindent legyőz,
Szerepel, mint dizőz.
Jó lenne hangodat hallani.
Vége van az évnek,
kétezer-húsz eltelt,
megviselte nagyon
a dolgozó embert.
Ars poetica
Szeretek őrülten nevetni.
Ruhát mindenki előtt levenni,
sárban fetrengeni.
Őszi esőben szomorúan létezem,
Mert nélküled tudom, nincsen életem.
Sárban taposva csak azt kívánom,
Jusson el szívedhez az írásom.
Izzó tűzgömbként tűntél fel életemben,
Oly lángok törtek fel, mi számomra érthetetlen.
Megláttalak, s elállt minden szavam,
Sosem volt még ilyen csodálatos nyaram.
Együtt kéz a kézben sétálni,
És soha többé tőled elválni.
Reggel édes csókkal ébreszteni,
Sosem akarlak elveszíteni.