Vágyak
Mikor az egységet kémlelem,
Épp nem csinálok semmit,
Hiszen keresek valamit,
Amire azt mondják - "semmi."...
Örök mozgás, feszítő nyugtalanság,
Feltörsz bennem, mint földből utat nyert víz,
Csendes és békét adó gondtalanság,
Te merre vagy, s vendégül miért nem hívsz?
Sötétségből a fény felé... majd onnan...
Hosszú utazásra indultam egykoron,
Kalandos utazással közeledtem célomhoz.
Viharvert hajómon rengeteg kár keletkezett,
Látom már célom, közel a győzelem!
Ne szeress, mikor rád vágyom,
Ne szeress, mikor kerül az álom,
Ne szeress, mikor vihar tombol,
Mikor éppen minden sok a jóból.
Olyan jó lenne
Háttal futni a széllel,
Csókolni úgy, mint régen.
Fűben mezítlábazni,
Semmivel sem törődni.
Vágyaink csendjében
az alkonyra várva
emlékek kopognak,
bennük ifjúságunk álma.
Nem vágyom másra, egy igaz társra!
Ha szorongás leplében megjövök,
ne kérdezz... Ne kérdezz, két karoddal körbefonj,
s ne csak nézd, miként súlya alatt megtörök!
...titkaink a két kezemben,
kis létezésünk - markolom...
Azt gondolhatnák, hogy idebent minden tiszta,
nem látják a sarkokat, lapul ott por, mocsok.
Bárcsak most itt lehetne testközelben,
mint álmomban, társalogna.
Közelebb jöhetne, hogy átöleljen,
és a szemem felragyogna.
[mementó hatvanhat]
A kor árnyában tűnnek el
Naponta a napok.
A kor árnyában vesznek el
Remények s bánatok.
Forró léptek, nyak-váll égnek, láz van bennünk,
Izzó rigmus, ránk nőtt ritmus, egy lett testünk.
Szeretnék valakit szeretni,
S nem a szerelembe szerelmes lenni,
Elmenni messzire, s álmodni,
Egy más világban valakit szeretni.