Vágyakozás
Érzelmek szárnyán repülök,
imádat hajt és szédülök.
Szeretet van a szívemben,
csodás szép érzés lelkemben.
Bíbor árnyakon lépked a Nap,
parázsló fénye csak ténfereg,
harmatcseppen ül az ég-darab,
elhalkul lassan a lélegzet.
Sokszor csak annyit mondanék...
Sokszor csak annyit mondanék... hiányzol!
S most miért nem vagy velem?
Magamhoz húználak, csodálnám a szemed.
S most vajon miért nem mondhatom?
S most miért csak emléked ölelhetem?
Csillagok szikráznak a tó felett,
ezerarcú csendben halvány remény,
sóhajoktól lassul a lélegzet,
ezüst pára száll az ég peremén.
Vele álmodtam az éjjel...
Még annyi sok mindent mondanék, tennék,
Ám két szó elmond mindent, szeretlek még.
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."
Egy magányos estén
angyalként jöttél,
lelked, mint legszebb festmény,
szívembe, szemembe költöztél.
Néhányan már megbántottak, s csalódtam sokakban,
Ezért lassan magam köré egy nagy falat raktam.
Azt akartam, hogy ezen senki se juthasson át,
Hogy ne okozzon ezentúl senki se csalódást.
Sóvár lázban ég a testem,
édes kíntól menthetetlen.
Vágyódás űz, hozzád láncol,
Szemtakaróm ködös fátyol.
Látni még nem láttalak téged, csak álmomban,
Állandóan ott vagy minden gondolatomban.
Egy napon, amikor nálam kopogtál,
Egy furcsa indokkal ajtómban álltál.
Először félve engedtelek be,
De már tudom, nagyon is megérte.
Változó szezonok,
napsütés, nagy vihar,
halandó élet, mely
egyben nehéz ipar.
Lelkemmel etetlek,
végsőkig szeretlek.
Szívemben egy vágy,
Oly végtelen kívánság.
Lelki gyötrelem...
A megfejthetetlen
Táncol pilládon, krém-puha ágyon
nyárízű csókokkal hallgatag int.
Emléken libben, álomszín kertben
virághintából vágy-illatot hint.