Vágyakozás
Egy napon, amikor nálam kopogtál,
Egy furcsa indokkal ajtómban álltál.
Először félve engedtelek be,
De már tudom, nagyon is megérte.
Változó szezonok,
napsütés, nagy vihar,
halandó élet, mely
egyben nehéz ipar.
Lelkemmel etetlek,
végsőkig szeretlek.
Szívemben egy vágy,
Oly végtelen kívánság.
Lelki gyötrelem...
A megfejthetetlen
Táncol pilládon, krém-puha ágyon
nyárízű csókokkal hallgatag int.
Emléken libben, álomszín kertben
virághintából vágy-illatot hint.
Egy szép, langymeleg nyári éjszakán
Gondolataim szárnyalni hagyván...
Elmém különös álomképet szült,
Mellkasomban a szívem megrezdült.
Éjjeli gubanc a ködös szemtükörben.
Tévedjünk el tölgyerdőd mély üregében.
Romantikus mesében...
Este ültünk a hűs ligetben,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet mélyen lelkemben.
Szeretek minden lélegzetvételt, életed sok apró,
puha-meleg jelét, ahogy kisiklik mellkasodból
a levegő, és reszketve szájon csókol a pára.
Nem akarok én sokat,
Csak ölelő karokat,
Ahová elbújhatok,
Ha védelmet óhajtok.
Mint egy vak zongorista... Lia!
Nem látlak... vágy előrehajtva.
Lelkem billentyűit,
Szeresd szerkentyűit.
Csak közösen, előretartva.
A tavaszi mező
gólyahírrel tele,
gyere, édes párom,
üljél az ölembe.
A tavasz szava szól, hívogat, csalogat,
szeretni volna jó, érezni csókodat,
ölelő karodba csendesen bezárva...
Reklamáció
Kedves Univerzum!
Már 24 óra is eltelt utolsó kívánságom óta,
de még nem jött nekem pénz, se levél. (A manóba!)
Pedig nem kérvényeztem tőled sokat. (Vagy mégis?)
Nem tudom, de ügybuzgalmamban született mellék is.
Te vagy az én lelkem, a mindenem:
ó, te színpompás, drága kikelet!
Hangod lágy, mint a szellősusogás,
mint feltörő forrásvízbugyogás.