Vágyakozás
Sudár fáknak zsenge lombján, taván
Csillámló tükrű szerelemnek, estjén
El nem múló vonzalomnak felém
Hullámzik hangod. Bár kimondanám...
Kereslek a tó tükrében, kereslek a tájban,
Kereslek a Hold fényében és a bús magányban.
Szemerkélő szürkületben, csendben és a zajban,
Ezer fénylő esőcseppben, minden egyes dalban.
Nem érlek el Téged, akárhogy akarom,
Mert nem elég hosszú hozzá a karom.
Ettől, bár majd felemészt a fájdalom,
Ezt a verset mégis csak elpoénkodom.
Félhomályban meg-megállva
Megremeg a kezem-lábam.
Körbenézek, eltévedtem,
Keresem utamat mindhiába.
Mindörökre együtt szeretnék lenni teveled.
Jeleket raknék életedbe, hogy el ne felejtsd.
Mosolyomat rejteném újra mosolyod mögé.
Szemem csillogásához szemed lenne tükörként.
Némán az üres lakásban,
tekintetem a plafonon.
Nem alszom túl nagy ágyamban,
fény szűrődik ablakomon.
Szeretnéd, ha szeretnének,
szeretnéd, ha törődnének.
Szeretném, ha szerethetnék,
szeretném, ha törődhetnék.
Felhőtlen szabadság,
vajon mikor látlak?
Mikor élhetem át
ezt a csodás vágyat?
Kerestem azt, mire vágyom,
Megtaláltam édes álmom.
Imádom, ahogyan beszél,
Mint mindig, elvitte a szél.
Még mindig megremeg lelkem,
Ha néha rokonra lel;
De hamis varázs ez,
Márpedig akkor hamar vesszen el
Vágyam szép álom,
Marad csak álom...?
Mert meddő álom,
Fájlalom álmom!
A télről
Sötétes felhő
Eltakarja az eget.
Hóvihar készül.
Tél van, esik, havazik,
Csak nem lesz így tavaszig?
Szeretne a lelkem megnyugodni,
fáradt, esős nyári éjjeleken menedékre lelni.
Forró nappalokon szeretve átölelve lenni...