Vágyakozás
Félénk vagyok, mint a nyuszi,
nem tudok én még csajozni.
Közelükben csak leblokkolok,
és a csigaházba visszahúzódok.
Szemeimet megmosom a hideg vízben,
akkor fog csillogni Noémire szépen.
Befújom magam a férfiasság illatával,
randim lesz a világ legjobbjával.
Nem jön az álom, örök az éjjel,
sav a valóság, átok az este.
Utánad vágyom, csak engem érzel,
fekete rónák fekete teste.
Hiányzol. Akarlak! E két szó kevés arra,
amit lelkemben érzek, s nem csendesül.
Hegyeken, völgyeken át,
Messze innen valami vár,
Táncot jár a délibáb,
Benne is őt látom tán.
Puszilgasd a hasamat, simogasd a hátamat,
csókokkal tartsd ébren vágyamat...
Kérlek, engedd meg nekem,
hogy itt és most e csendben
feltárjam művészetem titkát,
hallgasd hát meg szívem szavát!
Esik, s az ihlet megterem,
esik, s a cseppekben elveszem.
Vízgyűrűket rajzolva a vízbe,
Nyugalmat hozva a szívbe.
Gyorsan fogynak a napok,
Kicsit még veled maradok.
Kiáradt szeretetemmel
Szorosan ölel át karom.
Nap
Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.
Ünneplőbe öltözött a világ,
kulcsolt kezek, ajkon néma imák,
meghitt készülődés, várakozás,
varázslatra való vágyakozás.
A tavasz szava szól, hívogat, csalogat,
szeretni volna jó, érezni csókodat,
ölelő karodba csendesen bezárva...
Az életünk csupa esély,
Nem tudom, megragadjam-e én?
Kellek-e igazán,
Vagy játék vagyok csupán?