Vágyakozás
Felhőtlen szabadság,
vajon mikor látlak?
Mikor élhetem át
ezt a csodás vágyat?
Kerestem azt, mire vágyom,
Megtaláltam édes álmom.
Imádom, ahogyan beszél,
Mint mindig, elvitte a szél.
Még mindig megremeg lelkem,
Ha néha rokonra lel;
De hamis varázs ez,
Márpedig akkor hamar vesszen el
Vágyam szép álom,
Marad csak álom...?
Mert meddő álom,
Fájlalom álmom!
A télről
Sötétes felhő
Eltakarja az eget.
Hóvihar készül.
Tél van, esik, havazik,
Csak nem lesz így tavaszig?
Szeretne a lelkem megnyugodni,
fáradt, esős nyári éjjeleken menedékre lelni.
Forró nappalokon szeretve átölelve lenni...
Beleőrülök
Erős ez a fájdalom,
Mert nem lehetsz a vállamon,
Ahogy én sem lehetek a tiéden
Erős, hisz az érzés igaz és tiszta, a fájdalom szüntelen.
ablakot nyitok
gépem kijelzőjén téged nézlek amíg
megy veled egy másik személy
szerény kis városod
hideg határa
felé...
Ha megértenéd, amit ajkam ki nem mond,
folyton rajta csüngenél, hogy megszólaljon.
Ha megértenéd, hogy szemem mitől csillog,
azt figyelnéd, mikor látsz benne csillagot.
Szétterül a tavasz...
A belázasodott
Fák ismét szirmokat adnak!
Újulás izgalma...
Szelíd angyalok szőnek át
Pihe-puha földi imát.
Gyere, május, simogasd meg szívemet,
Tavasz melegét csókolgasd arcomra,
Felejtsem el azt, kit elveszítettem,
Olvaszd fel bennem a téli fagyokat.
Gyógyír a szava...
Most újra május van, virágzik az orgona,
Magányomban álmélkodok, sors mily` mostoha...
Hozzád indulnék, Anyám, de csak botladozok,
Hisz tudom, ahol Te vagy, oda el nem jutok.
Szobámban ülve, füzettel kezemben,
Rád gondolva telik el minden percem,
Próbálom sorba szedni összes gondolatom,
Miért vagy számomra az egyetlen, kiről álmodom.