Vágyakozás
Szépség és szerelem,
Fellobbanó érzelem.
- Gyengéd Ős-erő...
Ölelje ünneped.
Talán (képzelem), hogy az érzetem
nem csal végzeten csellel,
s kóborol keserves végzetem
kitörölhetetlen, terhes jellel.
DNS láncodba csavarodtam,
szeretnék megbújni a karodban...
Van egy csodás világ,
a szerelem világa.
Abban egy tenger,
az érzések tengere.
Mért` akarják elhitetni,
semmi nem lesz úgy, mint régen?
Más szórakozást keresni
nincsen kedvem, kérem szépen!
Egy új élet nyílott előttem.
Egy új élet, melynek nevét hadd feledjem!
Egy új élet, hol lettem kárhozott.
Egy új élet, ahol életem elromlott.
Sétálni most a fényben összekulcsolt kézzel...
Őszi esőben szomorúan létezem,
Mert nélküled tudom, nincsen életem.
Sárban taposva csak azt kívánom,
Jusson el szívedhez az írásom.
Lennék a Holdad,
lennék a Napod,
az imáid az égben,
éjjel a sóhajod,
lennék alkonyod,
lennék a nappal,
én lennék az éjfél,
és én lennék a hajnal...
Mikulásnapi emlékezés
Óvodába sem jártam, a
nagy szakállút hiába vártam,
csak éheztem és fáztam,
Mikulást álmomban láttam!
Csendes szigetet keresek a háborgó tengerben
Egy helyet, ahol vén tengerész megpihenhet.
Fájdalmat érzek megfáradt, öreg testemben
Szívemben az izmok lassan elernyednek.
...Arra nem emlékszem, álmos voltam nagyon.
Nem tudom, a múzsa járt-e néha arra,
de az írás sokszor gyógyír minden bajra.
Sudár fáknak zsenge lombján, taván
Csillámló tükrű szerelemnek, estjén
El nem múló vonzalomnak felém
Hullámzik hangod. Bár kimondanám...
Kereslek a tó tükrében, kereslek a tájban,
Kereslek a Hold fényében és a bús magányban.
Szemerkélő szürkületben, csendben és a zajban,
Ezer fénylő esőcseppben, minden egyes dalban.
Nem érlek el Téged, akárhogy akarom,
Mert nem elég hosszú hozzá a karom.
Ettől, bár majd felemészt a fájdalom,
Ezt a verset mégis csak elpoénkodom.