Vágyódás
Éjszakákon át, mielőtt lelkem álmodni tér,
Visszavágyom egy kertbe, hol a nap a szívemhez ért.
Ott, ahol egy fa alatt állt egy kis ház,
És már sok éve ott áll.
Ünnep az égben,
Csupán három szó,
Mégis megannyi
Gondolat, érzés, jelenség
Cikázik, fut, kavarog
Bensőm titkos rekeszeiben.
Zavaros a lelkem, hogyha Téged látlak,
Szívemnek csak Te létezel, mindig Téged várlak.
Lelkem húrját régóta nem pengették,
csak várt az érintésre kifeszítve.
Majd jött egy kósza pillanat az éjben,
és megrezdült, új hangot felderítve.
Három hasáb sült krumpli néz,
pózolj hát, mint híres színész!
Színes képek, szürke kontúr
vár a rántott húsokon túl.
Csendes kis falumban
nyílnak az akácok,
álmaimban gyakran
haza visszajárok.
Tollpiheágyon
ringat az álom,
csak arra vágyom,
veled legyek.
Vigaszom légy, erre kérlek,
Legyenek még közös évek.
Nyisd meg szívem zöld udvarát...
Vágyak sóhaja a szélben
Hová vesztél Életem, szép Csillagom?
Csókos szádat miért nem csókolhatom?
Suttogásra várok, langyos leheletre,
kikeletfátyolba libbenő csodára,
cserebogártáncra, ízes, könnyed estre,
hangos zümmögésre, mézes, fodros fákra
Épp olyan a hold, mintha lufiból fújták volna
Az estét felügyelni. Csipkézett függöny borít
Gyömbéres süteményillatba nyílt ablakokat,
Hol kívül-belül testmeleg reményekbe ordít...
Hiányzol. Akarlak! E két szó kevés arra,
amit lelkemben érzek, s nem csendesül.
A kezedet vágyom
tenyered melegét
kezemre hajló érintésedet
otthon-illatát idézni a múltnak
ledobni lelkünk tépett rongyait
kiteríteni takarónak
szerelmünk féltve őrzött titkait...
Mi marad meg nékem,
ha már társam csak a senki,
ha már lángosok közt
nem jut nekem enni.
Nincs is csodásabb dolog kerek e világon,
Mikor két gyönge szív egymásért lángol;
S fáradt szemekben vadító vágy perzsel...