Vágyódás
Pipacsok, pipacsok,
Vérpiros pipacsok...
Telis-tele mező,
Mily ámultba ejtő.
Mily csodás a fény, átölel, hajnal hasadt,
lopott percek, időt áll, pillanat fakadt,
nap ragyog az ég alatt, vízben öltözött,
nyugtalan lelkembe nyugalom költözött.
Nem fakó,
Eleven emlék,
Szívemben fészket rakott.
Érte mindent megtennék...
Miért csak emlék?
átnyújtom hát, vedd el,
itt a szívem, tessék,
leejteni nem ér,
ha rátaposol, végem...
Fenn az égen sólyom száll,
Örök társa csak a magány,
Vedd a szívem, vidd a szívem,
Mely téged mindig visszavár.
Megállt az idő egy pillanatra,
Kifeszítette a távot,
Majd tovább ballagott lassan,
Összedöntve egy világot.
Mellettem ül, s mégis oly távol,
Bár teljesülne kívánságom;
S nem csak Őt, nem csakis Őt nézné,
Hanem rám vetné szeme fényét.
Reménytelen szerelem,
Az élet egy csapdája.
És én bele is estem,
A sötét, mély homályba.
(3 soros-zárttükrös)
Pedig szerelemmel a szívemben születtem,
Később láttam, cudar egy világba kerültem...
Pedig szerelemmel a szívemben születtem.
Légy velem
Nem ezerszer...
Bár még egyszer.
Legyél velem,
Fogjad kezem,
Öröm nekem,
Ragyog lelkem.
Sok ezerszer...
Titkon olyant érzek,
Ajkam ajakodon égett.
Orcádon keresni hibát vétek,
Hozzád szólni igazán félek!
Közelségedre annyira vágyom,
Ott, hol az eszem nem találom.
Hol csak másodlagos az agy,
Gondolataimban csak te vagy.
Nem éget a napfény, fúj a szél a téren,
nem tudtam, hogy ősz van, nem szóltak, de érzem.
Lehetne csak egyszer, hogy a tél ne volna?
Hogy csak tavasz és nyár, csak meleg idő volna?
Hirtelen megláttam,
Hosszasan pásztáztam.
Nem hittem el... hogy lehet ez,
Ily gyönyörűség azonnal környékez.