Vágyódás
Lilára színezett égi mennyezet
nem vágyom jelen pillanatban másra
csak egy lilára színezett égboltra mint társra
úgy vágyom egy pár szép nagy szárnyra
hogy az égen sok-sok madárral együtt perdüljek táncra
Az első édes pillantás,
az első lélekvillanás,
velünk marad örökre,
beírják a nagykönyvbe.
Szeress úgy,
ahogy mindig akarsz.
Szeress úgy,
hogy te légy a gondolat.
Hiányzol! Mint májusi búzatáblának a nyári eső.
Kecsesen hulló áldás, mely oly frissítő.
Szomjazó, szikkadt földnek aranyat ér.
Mint szívemnek mosolyod! Oly szép, oly kacér.
Magányos vonat visz tova,
Útja sem volt jó soha,
Célja is csak mostoha,
Így marad meg egymaga.
Akartalak, de meg nem kaptalak...
Békén téged én sosem hagytalak.
Hosszú ideig tetszelegtél előttem,
Szemembe mondtad, mindig bejöttem.
Hazátlanul bolyongok e tájon,
jobb élni a szelíd rónaságon.
Ridegek az északi, nagy hegyek,
kegyetlenül hidegek a telek.
Utállak
Nem tudom mióta...
Egyszer csak átfordult
Nincs határvonal
Egy hajszálnyi sem...
Egy szép, langymeleg nyári éjszakán
Gondolataim szárnyalni hagyván...
Elmém különös álomképet szült,
Mellkasomban a szívem megrezdült.
Vagy mégsem...
Megöleltél szorosan,
Bőrömön még érzem illatod...
Elengedtelek...
Romantikus mesében...
Este ültünk a hűs ligetben,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet mélyen lelkemben.
Úgy féltelek Téged,
Mi lesz most Véled?
Külön út, külön lélek,
Mégis egy a cél, félek!
Pipacsok, pipacsok,
Vérpiros pipacsok...
Telis-tele mező,
Mily ámultba ejtő.
Mily csodás a fény, átölel, hajnal hasadt,
lopott percek, időt áll, pillanat fakadt,
nap ragyog az ég alatt, vízben öltözött,
nyugtalan lelkembe nyugalom költözött.