Vágyódás
Tollpiheágyon
ringat az álom,
csak arra vágyom,
veled legyek.
Vigaszom légy, erre kérlek,
Legyenek még közös évek.
Nyisd meg szívem zöld udvarát...
Vágyak sóhaja a szélben
Hová vesztél Életem, szép Csillagom?
Csókos szádat miért nem csókolhatom?
Suttogásra várok, langyos leheletre,
kikeletfátyolba libbenő csodára,
cserebogártáncra, ízes, könnyed estre,
hangos zümmögésre, mézes, fodros fákra
Épp olyan a hold, mintha lufiból fújták volna
Az estét felügyelni. Csipkézett függöny borít
Gyömbéres süteményillatba nyílt ablakokat,
Hol kívül-belül testmeleg reményekbe ordít...
Hiányzol. Akarlak! E két szó kevés arra,
amit lelkemben érzek, s nem csendesül.
A kezedet vágyom
tenyered melegét
kezemre hajló érintésedet
otthon-illatát idézni a múltnak
ledobni lelkünk tépett rongyait
kiteríteni takarónak
szerelmünk féltve őrzött titkait...
Mi marad meg nékem,
ha már társam csak a senki,
ha már lángosok közt
nem jut nekem enni.
Nincs is csodásabb dolog kerek e világon,
Mikor két gyönge szív egymásért lángol;
S fáradt szemekben vadító vágy perzsel...
soha össze nem érő vonalak
két túlburjánzott csapás
sosemvolt szerelmi karambol
cserbenhagyásos gázolás
Úgy vágyott a kéklő,
csendes rengetegre,
szikrázó, csillanó,
tiszta tengerekre.
Felhős, ködös napok járnak,
sajnos vége lett a nyárnak.
Árokparton fagyok ülnek,
tücskök már nem hegedülnek,
langy napokról álmodozva
lombját hullatja a bodza.
Rózsaágyon, tüskén fekszik,
Lázas aktját vérrel festik.
Holdvilágnak hideg csókja,
Kendőzetlen, hazug bókja.
De jó volna futni vadvirágos réten,
Elfeküdni lustán, szenderülni mélyen.
Vörös pipacsmezőn édes álmot szőni,
Pöttyös katicának kedvesen köszönni.