Vágyódás
Egy szép, langymeleg nyári éjszakán
Gondolataim szárnyalni hagyván...
Elmém különös álomképet szült,
Mellkasomban a szívem megrezdült.
Vagy mégsem...
Megöleltél szorosan,
Bőrömön még érzem illatod...
Elengedtelek...
Romantikus mesében...
Este ültünk a hűs ligetben,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet mélyen lelkemben.
Úgy féltelek Téged,
Mi lesz most Véled?
Külön út, külön lélek,
Mégis egy a cél, félek!
Pipacsok, pipacsok,
Vérpiros pipacsok...
Telis-tele mező,
Mily ámultba ejtő.
Mily csodás a fény, átölel, hajnal hasadt,
lopott percek, időt áll, pillanat fakadt,
nap ragyog az ég alatt, vízben öltözött,
nyugtalan lelkembe nyugalom költözött.
Nem fakó,
Eleven emlék,
Szívemben fészket rakott.
Érte mindent megtennék...
Miért csak emlék?
átnyújtom hát, vedd el,
itt a szívem, tessék,
leejteni nem ér,
ha rátaposol, végem...
Fenn az égen sólyom száll,
Örök társa csak a magány,
Vedd a szívem, vidd a szívem,
Mely téged mindig visszavár.
Megállt az idő egy pillanatra,
Kifeszítette a távot,
Majd tovább ballagott lassan,
Összedöntve egy világot.
Mellettem ül, s mégis oly távol,
Bár teljesülne kívánságom;
S nem csak Őt, nem csakis Őt nézné,
Hanem rám vetné szeme fényét.
Reménytelen szerelem,
Az élet egy csapdája.
És én bele is estem,
A sötét, mély homályba.
(3 soros-zárttükrös)
Pedig szerelemmel a szívemben születtem,
Később láttam, cudar egy világba kerültem...
Pedig szerelemmel a szívemben születtem.
Légy velem
Nem ezerszer...
Bár még egyszer.
Legyél velem,
Fogjad kezem,
Öröm nekem,
Ragyog lelkem.
Sok ezerszer...
Titkon olyant érzek,
Ajkam ajakodon égett.
Orcádon keresni hibát vétek,
Hozzád szólni igazán félek!