Valentin-nap
Én édes, szerelmes párom,
Nagyon, nagyon várom,
Hogy újra karjaidban legyek,
S forró csókot tőled vegyek.
Ablakban ért a februári nap,
üvegen át szomjaztam melegét,
éreztem, mint perzselő csókodét
valamikor régen, Valentin-nap...
Jó most hallgatni a csendet,
míg ölelnek táncos fények,
szívem az örömtől részeg...
Csodára várva álmodom életem,
ölelő karodra éhezem,
hiába távolság, érzem illatod,
elküldöm hozzád az összes csillagot,
szél suttogjon füledbe édes dallamot...
Napra nap és évre évek,
Szép volt ifjan látni Téged.
Jó volt együtt lenni Veled,
Tudni azt, hogy van, ki szeret.
Az a rég kimondott igen
Örökre szólt, én azt hiszem!
Kedvesem, ülj ide mellém közelebb, egyre közelebb!
Érezd, ahogy az érzés eggyé válik, majd lelkünk összeforr...
Nem voltam nélküled,
csak egy árnyék,
egy szív, amely üres,
s társra vár rég...
Légy velem
Nem ezerszer...
Bár még egyszer.
Legyél velem,
Fogjad kezem,
Öröm nekem,
Ragyog lelkem.
Sok ezerszer...
Hogyan mondhatnám el, hisz nincs rá szó.
S ha lenne is fogalom, mellyel leírható mindaz, amit érzek,
minden, mire vágyom, minden, mit megéltem veled e világon,
nem lenne az semmi, csupán halvány árnyék!
Valentin napjára vers járja.
Pláne, ha a párja nem várja.
Ne legyen egykedvű,
címére egy betű...
Szívének mélységét feltárja.
Csak annak írok,
ki fontos nekem.
Mindegy, hogy távol él,
vagy itt lakik velem.
Ahogy ezüst villan a fán,
csillog a ködbe zárt világ,
csilingel ágon a jégcsap,
fagyos szívem úgy kap lángra.
Bók
Február van, s tizennégy,
add nekem a szívecskéd,
mert én azt hihetném,
hogy magammal vihetném!
Kell, hogy légy!
Hogy is tudnám mondani,
nem vagy fontos,
hogy is tudnál leírni,
nem számítanak az évek.