Valentin-nap
Szeretlek éjjel,
Szeretlek nappal,
Téli hideg éjben,
Nyári pirkadatban.
Szerelem, heversz-e még bennem,
Mert hirtelen elteltek
Kedvesemmel ezen tizen-évek.
De ugye, nemcsak a szükség,
Mi minket együtt éltet?
Virágként is velünk lennél,
Ahogy neved zengi, Erika.
Nagybetűs nap volt ez,
mit nagyon vártatok,
boldog nincstelenségből
előteremteni magatok.
Férfiaknak meg kötelező olvasni!
A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
A nő a báj, ő maga a férfinek a csoda!
Férfiak, fáradozzatok,
Nőnek nagyon hódoljatok!
Kívánom szerelmed, ó, Gitta!
Elhagyott engem a Franciska!
Ments ki engem mélyből,
Bánat mély gödréből...
Most biz` vár engem lelked kútja...
Kedvesem, a vágyam, már biz` ám
Elhatalmasodott, Dorinám.
Mindig ábrándozok,
Lelkemben harcolok.
Ha közelben lennél, imádnám!
Eszperente vers szerelmeseknek!
Szerelem ez? Szerelem, szerelem,
egy csecsebecse rettenetesen megtetszett nekem,
kedvenc helyemre vezetlek el,
s te megveszed nekem...
Fény a szemedben
réveteg álom,
kéz a kezedben
int a magányon,
múlnak az órák,
fátyol a képen...
Hiába múlnak napok, ha örök
két ember ámori története.
Fülekben cseng Cupidó üzente,
égjen szívedben akkor is, ha kint dörög.
Előttem egy fenséges doboz,
Kibontva ezer meg ezer darab.
Mely együtt egy óriási képet ad!
Sok kicsi alkotóelem rejlik benne,
Egy atom csak egy helyre megy be!
Valentin-napra ébresztette reggel.
Virágboltot keres bőszen Lala.
Pár rózsaszál, a boldogsághoz ez kell.
Mit régen vágyott, azzal tér haza!
Oly régóta vártam már Rád!
Megérte végre látni e csodát!
Néma csend, mégis ott a válasz,
Sebzett lelkemnek stabil támasz!
Múlt ködéből felvillanó emlék,
alkonyi fény játszott a tó tükrén,
hullámokon repült a képzelet,
és akkor megláttalak tégedet.
Lennék a Nap, és ölelnélek,
lennék a szellő, éreznélek,
ha fény lennél, én csodálnálak,
mint drága kincset, imádnálak.