Vallomás
Húsz éve már a percnek, amelyről
azóta minden perc szól,
s amely köré mindegyik őszünk
újabb évgyűrűt rajzol.
Fürödnék veled a hűs tengerben,
nyáron a parton hevernénk este.
Imádnám, ahogy a lélek rebben,
veled s érted örök szerelemben.
Ó, jaj, öntudatlan hajnalok,
sosem mondtam, hogy szent vagyok.
Szeretek és bántok,
gyűlölök és magamhoz rántok.
Felejthetetlen nőnap
Nem hoztam virágot, gyere, ölembe veszlek,
Őrizd szerelmem akkor is, ha már nem leszek.
Nekem adtad szíved, lelked, azért szeretlek,
Amíg élek, támaszod és hű társad leszek.
Pillanat az élet, sok szépség rejlik benne...
Indulj! Add a kezed! - nem vár a naplemente.
Elmentél. Meddő lett örömöm,
torzul a fájdalom tükrömön.
Kővé keményedett létem
mély léket váj a mindenségben.
DNS láncodba csavarodtam,
szeretnék megbújni a karodban...
Ezüstös fényárban úszik a lét,
Megfélemült` már a sok szenvedés.
Szabadult szívem ódáját zengi...
Tebenned kezd új életre kelni.
Olyan jó téged szeretni,
igencsak könnyű vállalás.
Felesleges mást keresni,
értelmetlen a megcsalás.
Egy vallomás, pár pillanat,
érzésfüzér a lét alatt,
hogy bennem élsz és létezel,
ha nem szólsz, úgyis kérdezel!
Általad lesz teljes az életem,
Nélküled nem is létezem.
Nem tudtam, hogy ennyire fontos vagy,
Kiért a szívem időnként kihagy.
Rólad álmodtam,
szívem végre rád talált,
szelíd vágyódás.
*...
Szeretetben önzetlenül
szívdobbanás összecsendül,
kéz a kézben utunk járva,
sietősen vagy sétálva,
értem szavad hallgatásban,
egy pillantás-vallomásban.
Te vagy számomra a mosoly
A borús időben,
Te vagy az ölelés a lágy szellőben.
Te vagy a vigasz, ha a könnyes a szemem,
Te vagy a legnagyobb szerelem, ki
Az életet jelenti nekem.
Lobogni szeretnék, lobogni, égni!
Veled ébredni, érted remélni...
Ami neked szép, az nekem is.
Ami neked jó, az nekem is.
Ami neked fáj, az nekem is.
Ami neked kell, az nekem is.
Amid nincs, azt én adok.
Amit kapok, elfogadom.
Amilyen vagy, olyan vagyok.