Vallomás
Csodára várva álmodom életem,
ölelő karodra éhezem,
hiába távolság, érzem illatod,
elküldöm hozzád az összes csillagot,
szél suttogjon füledbe édes dallamot...
Szerelem
vágyat kelt a mozdulat
titok ül a szádon
hozzám bújt a pillanat
karjaimba zárom
Szomorúbb vasárnap reggelre ébredtem,
A szívem zaklatott volt, nem értettem,
A köd fura fátyla borult le rám aznap,
Ott bolyongtam benne, mint egy vak rab
Pár tétova sor az érzelmek örökké hullámzó mivoltáról
Mint elárvult, apró gyerek,
eltévedek,
mint tavasz, mely telet feled,
felébredek...
Lehetnék egy könnycsepp a szemed sarkában,
és onnan gördülnék, zuhannék a szádra,
egy kicsit megsóznád velem az életed,
valóssá téve azt, ami ma képzelet.
Képzelt XIX. századi Valentin-napi vallomás
Lángoló szívek eme nagy napja,
szerenád, levél - vallomás rajta.
Gyöngybetű tükröz feszítő érzést,
ájtatos szolga kezéből ér célt.
Hogyan mondhatnám el, hisz nincs rá szó.
S ha lenne is fogalom, mellyel leírható mindaz, amit érzek,
minden, mire vágyom, minden, mit megéltem veled e világon,
nem lenne az semmi, csupán halvány árnyék!
Közelségedre annyira vágyom,
Ott, hol az eszem nem találom.
Hol csak másodlagos az agy,
Gondolataimban csak te vagy.
Tudod, még annyi mindent mondanék neked,
és még olyan sok mindent suttogna a szám.
Te hallgathatnád sűrű szívverésemet,
hogyan virágzik ki életem tavaszán.
Minden, mit irántad érzek,
sokkal több, mint hinni merek.
Nem kizárólag szerelem,
lélekből nyíló érzelem.
Emlékszem rá, amikor szívedbe szerettem,
elveszve benned, a csodás művészetedben.
Tudod, el sem hittem, hogy valódi érzések,
hogy minden utadon tényleg elkísérnélek.
Mondd, hogy szeretsz, de ne csak mindig akkor,
mikor beüt már a rozé egy esős estén, nyolckor.
Szorítsd meg a kezem, nézz mélyen a szemembe.
Szerinted ez a lány nem önmagadért szeretne?
Vízcsepp kapaszkodik a szőlőlugason,
élet tör felszínre a sziklalyukakon.
És jég függ a szívemen is reggelente,
sír, zokog esteledve a naplemente.
Szívedhez a kulcsot elrejtetted, értem,
Színesre festetted hozzá az utat, érzem.
Telihold a Nappal keringőzik,
ha eljő az éjjel.
Utcalámpa árnyékot nevettet,
ha megtölti fénnyel.