Valóság
Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Sok átvirrasztott éjszaka után elalszom végre,
de álmomban millió lidérc tör az élre,
hadakozom velük rendületlenül, hősként,
vágok közöttük magamnak menekülő ösvényt.
Mézrétről álmodom álmomban,
egyedül várok egy várromban.
Az igét, az igéd, ha hallhatom,
szív minden alakzatom.
Gyűlölöm a magányom, gyűlölöm a harcot.
Nem vághatok mindenhez vigyorral teli arcot.
"Adósságok! - konok hegyek.
Tudom, én is lépre megyek
Jövőnk felé araszolva."
A múzsák modern lova
Patkókra szögelt
Pegazus szárnyal az éj
szikrázó egén.
Amikor a léted lomha láz,
lepereg a face-edről a máz,
szíved is csak hűségből dobog,
unottan vered bádogdobod,
míg az agyad türelmet magol,
leterít egy aljas bombagól,
amikor a bánat ostoroz,
tanmese ott már nem oszt-szoroz...
Nincs naptárban még egy nap,
amin felnőtt és gyermek
ennyi mindent megfogad,
ám ezek később terhek.
Föld/ön
Nos,
akkor mindjárt megnézlek,
mégis, te te vagy-e,
vagy te vagy a te?!
A magyar nép tehetséges,
ám tettekben nem egységes.
Néha úgy hiszem, hogy igazából nem élek.
Hogy minden, mi adott, csak egy része egy képnek.
Mely valójában soha nem volt, és én sem vagyok.
Hogy valahol talán, hol azt hiszem, ott sem tartok.
A könyvírás nem
Mind teremtés, de néha
Az, új buborék
Szappanbuborékok nagy
Halmazán új látszat ág.