Változás
A Halál Változás,
Semmi más...
Miközben Élsz,
Szakadatlan Halsz.
Szerelmetes szeretet ereje,
a teremtő gondolat veleje.
Ledőlő világoszlop sejteti,
hogy az újjászületést rejtezi.
Itt a tavasz! Jobban vártam őt bárkinél,
óvatosan, félve kélt a Nap s minden, ki élt.
Bársonyruhát öltött az erdő, a mező,
a tél elköszönt, már a múlté, ködbe vesző.
Érzed a változást, amely elindult benned,
Sejted, hogy ez még csak a kezdet.
Tudod, hogy meg kell történnie,
S nem azon tépelődsz, hogy megéri-e.
Ébredező tekinteted befelé fordul,
Mit vagy kit találsz ott kiindulópontul?
Hiába nézem, némán elrohan,
semmivé válik a suta remény,
és én még mindig nem tudom, hogyan
érhet majd véget unalmas mesém.
Amit a halál
Után vissza sohasem
Nyerhetünk, az a
Nézőpontunk, belülről
Látni múló életünk.
Néha félek.
Bár tudom hogy nem érzed
Tudom hogy nem látod
Hisz elrejtem a világtól
Egy ideje már üresjáraton közlekedtem,
csak hagytam, hogy a dolgok megtörténjenek,
nem sok minden érdekelt,
hiába lett végre pénzem, időm,
a tüzem, mi egykor belülről perzselt, hajtott,
hamuvá porladt, kihűlt,
felgyűlt érdektelenségben napjaim tovaszálltak,
s én néztem őket távolodni tétlenül.
Kis méhecske zümmög magában,
nem jó valami itt a kaptárban.
Méhkirálynő, hallgasd meg fohászom,
hadd mondjam el a kívánságom.
Már nem hoz lázas ifjúságot a május!
Már nem nekem nyílnak a fagyott macskalábnyom rózsái!
Változik a világ, változnak az emberek,
Generációk múlásával változnak a gyerekek.
Más
Minden.
A világ
Megváltozott,
Gőg, pénz úrrá lett.
Sötétlő tájban
ég-magas fáknak
tündöklő árnya
szemedbe árad.
Tegnap még vígan csicseregtek a madarak,
És sütöttek le rám a tűző napsugarak,
Bőrömet finoman égette a melege,
Ám a Nap odébb állt, most lett neki elege.
Változik a világ, változik is minden,
változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem,
mostanra már megtört, nincs a régi énem.