Változás
Átok ül e földön talán?
Mi más lehetne még?
Hisz oly sokat ád az Isten,
van, akinek semmi nem elég?
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Másulni akarunk,
míg beleszakadunk,
szemünk les, körbenéz,
sosem volt ily nehéz,
a nagy igyekezet
semmire nem vezet,
míg eredménye nincs: -
ábrándból font kilincs.
Amikor a gondolataidban olvasok,
bensődben vérvörös végtelenné olvadok.
Életet sugalló szavad temet magába,
morajló, őrült elektromos viharába...
Gesztenyeillatú őszre vágytam,
mikor a szél enyhe, készülőben,
ha felkelne vadul tipró vágyban
szél-cibálta színek erdejében.
Elfogyott a szó a szájról,
a csönd ciripel egy dalban.
Elhallgat a hang a tájról,
és elsüllyed a kés a vajban.
"Cukor helyett színt szórj a kávéba és tejbe,"
Úgyis egyhangú már a korty fekete s fehér -
Ne félj változtatni, ha nincs valami rendben,
S az ablakpárkányon is elhervadt a remény.
Tegnapot temettem,
Búcsúztam a szótól,
Ott lettél mellettem,
És jó lett a rosszból.
Éltem eddig szépen,
S múltamban régen
Megváltozott a fény,
Ébredt üde remény.
Mint toronyba zárt herceget -
Tartott fogva lelkünk kalodája,
Csak könnyező kincs-perceket
(Vele a csillagos eget.)
Szórtuk üde emlékként a mára.
Pennák hercege, jámbor jambusok embere, ébredj!...
Eltűnt a kedvem, valamerre elbujdosott!
Batyuját hátára vette, itt hagyott csapot-papot,
nagy sebbel-lobbal köszönés nélkül távozott.
Itt hagyta nekem ezt a nyavalyás dacot!