Változás
Biztos voltam benne, kiborultam.
Előttem problémák tornyosultak.
Gyenge voltam, és elesett.
Minden el van veszve, éreztem.
Felkeltem és itt vagyok.
Nem egyedül, van társam,
Bajnak hívom őt ebben a nagy magányban.
Minden elmúlik egyszer, örökké nem tart semmi,
az élet örök körforgásában mindenkinek részt kell venni.
Csak én nem túl szép lény
Csak az a bizonyos szar rész
Csak felemészt szépen nézd végig kérlek
Miattad váltam ezzé úgyhogy nézd tessék
Valamikor kedvenc voltam,
szerettek és nevettem.
Nem így marad. Nem gondoltam.
Bár én mindent megtettem.
Átok ül e földön talán?
Mi más lehetne még?
Hisz oly sokat ád az Isten,
van, akinek semmi nem elég?
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Másulni akarunk,
míg beleszakadunk,
szemünk les, körbenéz,
sosem volt ily nehéz,
a nagy igyekezet
semmire nem vezet,
míg eredménye nincs: -
ábrándból font kilincs.
Amikor a gondolataidban olvasok,
bensődben vérvörös végtelenné olvadok.
Életet sugalló szavad temet magába,
morajló, őrült elektromos viharába...
Gesztenyeillatú őszre vágytam,
mikor a szél enyhe, készülőben,
ha felkelne vadul tipró vágyban
szél-cibálta színek erdejében.
Elfogyott a szó a szájról,
a csönd ciripel egy dalban.
Elhallgat a hang a tájról,
és elsüllyed a kés a vajban.
"Cukor helyett színt szórj a kávéba és tejbe,"
Úgyis egyhangú már a korty fekete s fehér -
Ne félj változtatni, ha nincs valami rendben,
S az ablakpárkányon is elhervadt a remény.
Tegnapot temettem,
Búcsúztam a szótól,
Ott lettél mellettem,
És jó lett a rosszból.
Éltem eddig szépen,
S múltamban régen
Megváltozott a fény,
Ébredt üde remény.