Változás
Kezed nyújtottad, de én túl büszke voltam,
Te rám írtál, én csak legyintettem, jól van.
Pulzálásod éreztem, de odébb álltam,
Sorsom ráfogtam minden problémára.
Minden leomló polgárház fala
maga alá gyűri emlékeimet.
Minden kidöntött régi kerítés
köddé oszlatja képzeletemet.
Gyermekkori képek fekszenek kezedben,
maroknyi szeretet, vidám-bús jelekben,
elmúltak a felelőtlen, boldog esztendők,
s az árnyékod lassan melletted felnőtt.
Gyere velem az éjszakába,
Gyere velem egy más világba!
Szálljunk által, mint angyalok,
Többé már ördög nem vagyok
Mosoly, fény, napsugár voltam.
Gonosz, mély emberré váltam.
De furcsa, már a küszöbön állok,
Évek óta csak erre várok.
Most végre szabadon indulhatok,
De valamiért mégsem mozdulok.
Engem elnyerni?
Megnyeretni, velem más,
Csak érzéssel, értve, érzékenyen érinteni ...
Bolond eszem, lelkem megérzi a megtagadást.
Didergő, reszkető életszeletem
Nem félek a mától,
És nem tartok holnaptól.
Amitől elfog a félelem,
Az csak egy életszeletem.