Várlak
Téged kereslek minden dalban,
Lágyan hullámzó sóhajokban.
Megváltást hozó imáimban.
Esőben, szivárványnak színében.
Neked én vagyok a vágy,
Nekem te vagy a világ!
Neked én vagyok a csók,
Nekem te vagy a nap s a hold!
Álmomban már Téged láttalak. Egy csoda voltál,
akkor is, most is. Ha nem lennél még, hiányoznál.
Hiányzik a csókod és minden érintésed,
A te neved örökre a szívembe véstem.
Várlak... - Egy kietlen tó partján II.
Várlak... oly réges-régen már. Tovaszáll
a múló idő, s Szerelmem, mint látomás
fut a sötét tó hullámán. Tavasz jár
vagy más évszak, az elvesztett boldogság
miatt fáj a lelkem, halott lett ígéretem,
hogy visszatérek, száműzött fogolyként éltem.
Végtelen messze, ahol a föld az égig ér,
Árnyékod sincs már ott, elmentél...
"Csak hozzád könyöröghetek"
Te édes pici gyermek,
Már csak fejemben élsz,
Rég nem láttalak már,
Vajon most hol élsz?
Gyere, már várlak, édes Manci,
Nem leszünk mi itt in flagranti...
Vágyam mindent legyőz,
Szerepel, mint dizőz.
Jó lenne hangodat hallani.
Bálint nap van... nagyon kell emlékeznem rád...
(Szenrjú)
Hiányod dühöng,
Vágyam meg szinte őrjöng...
Miért nem vagy itt?
Tegnap este kinyitottam
A régi fényképalbumot,
Benne lapult "kidobottan"
Mirci, Apum és sok cuccos.
Bármikor, kedves,
ajtót nyitok neked.
Jössz vagy mész,
döntsd el, és kész.
Érted imádkoztam éjjeleken át,
lelkemmel hívtalak, mert az ismert.
A nappalokon csak lassan folytam át,
s vágytam, hogy mi hiányzik, felismerd.