Város
Városi dzsungel
Hajnalban az utcát járom,
mellettem a jó barátom.
Egyszerre csak hallga-hallga,
hisz ez az oroszlán hangja!
Párként emelkedik a templom két tornya Hajdúhadház fölé,
De köd fut a városba be falai elé,
S palástként burkolja be nagyságát,
Csendesen nyújtózkodó állandóságát.
Lágy, meleg és kellemes az éj,
csillagoktól ragyog az ég,
amikor, mint óriás bálnák tűnnek fel az égen,
Zeppelinek szelik át a léget.
Az Ezüsthold város trilógia harmadik része
Egy nap újra megtörtént,
Amire számítottunk rég,
Vámpírok és vérfarkasok csaptak össze a városban,
Az utcákon, a tereken, a bárokban.
Vihogva közelít egy ember,
hajában lobog a hallgatás.
Épp szánalom kúszik a szemébe,
a vihogásban már nincs maradás.
Ezüsthold város trilógia második rész
Karnevál! Ünnepel már a város,
Ma senki sem álmos!
Itt hagyomány ez a vásári forgatag,
Enni, innivaló van roskatag.
Ezüstholdváros trilógia első rész
Egy völgyben terült el Ezüsthold városa,
Ahol emberek, tündérek, boszorkányok, vérfarkasok, vámpírok éltek sorra.
Hol békében, hol összetűzésben általában,
Mint bárhol máshol a világban.
A fákon
rózsaszín virágok,
csodálva nézem,
meg-megállok.
Varjak köröznek álmos Duna partján,
Tovaszökken immár a sárga ruhás kislány,
Sírdogál a város, fényben ázik arca,
A sötétlő folyót narancsszínre mossa.
Négysávoson esti fény
a naplemente leple lett.
Egy pirosnál a félmosoly leleplezett.
Ezt kedvelem!
Hallgatom a várost éjszaka,
nem csöndes, van zaja,
beszűrődik az ablakon,
egy kutya ugat valahol
hangosan vakkantva,
hogy gazdája meghallja.
"Leszállt a csendes éj,"
alszik már a város,
Hévízi tó vizén
holdsugár futkároz.
Sok az autó, sok a galamb,
nem választja senki szét.
Út közepén fehér galamb
vékony, mint egy papírkép!
Csend van a téren,
tél szökik éppen,
fák derekánál néha megáll!
Tokajról szépet mondhatok.
Ezer mondatot onthatok.
Három pillért énekelek,
Folyók, szőlők és a hegyek!