Vég

Pete Márk

veszteségek

hiányzik ami nem voltam,
hiányzik, mi nem lehettem.
hiányzik amit hazudtam,
s hiányos emlékezetem.

Tovább...

Zsolnay Dániel

Naplemente

Lapon szárad még egy könny,
Így ér véget egy nagy könyv,
Vándor ül egy sziklaparton,
Utolsó fejezeté ez alkony.

Tovább...

Péter Éva Erika

[két kezdet]

két kezdet az út két végén.
sűrű a reggel, narancslekvár,
forraszt dőlő szavak sövényén.
van, hogy éppen ennyi a leltár.

Tovább...

Virginás András

Tavalyi nyár

Egyre csak tömöm a kályhát,
Hátat fordítok a télnek,
Ne fújd el, kérlek, a lámpát! -
Sötétben remeg a lélek.

Tovább...

M. Laurens

EGZALTÁLT PROFILAKTIKUS HUMÁNUM

ténykép a XXI. század küszöbéről

Ne!
Na ne!
Nem akarom!...

Tovább...

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT...

(Áprily Lajos előtt tisztelegve)

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó, sok-sok levelet.

Tovább...

Péter Éva Erika

[az idő rosszul csomózott]

az idő rosszul csomózott kötelei
összevissza lógnak
közöttük langyos esése van
a védtelen szónak
percbe vág a hold

Tovább...

3842

Kövecses Anna

Lélek-kristály

Egy teljes élet
Feketébe burkolva:
Szilánkosra tört lélek,
Mely sarokban guggolva
Füledbe súgja:"Félek!"
Észrevétlen ugorna
A sötét mélybe.

Tovább...

Koncsor Milán

A világ

Kétségbeesetten
zúgnak fel az imák
ahogy az emberek alatt
szétszakad a világ
Ahogy eltépett csonkjain
a beszennyezett földnek
összeomlanak
a hegyek és a völgyek.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

A szerelemnek vége

Léleklapokra új színt töltetett
gondosan elrejtve apró bűnjelet.
Míg fogva tartott, ítéletre várt
magasleséről elcsípte a halált.

Tovább...

Dallos János

Mi értelme?

Fájdalmas köröket futni, tudván,
Hiába. Néz rád gonosz mosollyal.
Hányszor vághat még az Élet pofán
Hamis álmokat beléd kódolva.

Tovább...

Driszkó Dóra Éva

Elengedlek

Elengedlek,
S nem azért, mert nem szeretlek.

Tovább...

Driszkó Dóra Éva

A szél a városban

Üvöltik néha a neved az utcák,
Mert mindenki s ők is tudják...
Elmentél, nem itt maradtál,
Hiányoddal fojtva martál.

Tovább...

J. D. József

Azon túl

Az élet után már nem a tiéd
A sorsod szabadsága,
Mindent, amit tettél, ott majd
Törlesztheted nála,
Ha a Nagy Úr megszán, akkor vele
Vár az örök fény,
De ha lelked romlott, nincs más út, csak
A végtelen szenvedés.

Tovább...

Tamáska Zsolt

Hiányod

Lassan elkopik a kitartás és az életkedv gyenge húrja,
Eltüntetném a rossz emlékeket, a múltbéli hibáim,
Lemondanék minden jóról, ha veled lehetnék újra,
Nem vágtatnék a sors halálba tartó paripáin.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom