Vénusz
A fő másik feje megosztva vele többet,
Mint életét, létét, szeme lelkén át látva,
Sokszor másképpen tekintve mindenfélét,
Érzelmei áthatják egész életét és lényét.
A szívedet szép apránként osztogattad szét,
Az enyémmel pótoltad ki végül a helyét.
Most én vagyok, aki belül igazán üres.
Arra kérlek, hogy a szívvel engem is szeress!
Tengerszem tükrében fürdik a Hold,
arcának barázdáit simítja lágyan,
észre sem veszi az Esthajnalcsillagot,
aki lopva figyeli a félhomályban.
Egy vízililiom-kosár az én ajándékom,
szerényen hívlak a szerelem ünnepén
számba venni Aprodité isteni kincseit.
Hamis délibábot régen elfeledtem,
szökken tengerárként lelkedbe szerelmem,
szív-szirmaim felsorolom, s Neked adom.
Hiúságod legyezgettem szüntelen,
a szerelmes asszony szívemmel ébredt,
érted s miattad szerettem a bércet,
míg a földön tartott a vég-küzdelem.
Repedezett falú kút
kőkávájánál
bús, elárvult torzó,
néma bálvány áll.
Kis kápolna áll... - A Csillag
Eltévedtem... már órák óta bolyongok,
ismerős a táj, mégis oly ismeretlen.
Alkony jár léptemen, sötétlő ködlepel
takarja a hegyi út szellemét, bokrok
szaggatnak szét, ballagok a végtelenbe,
az ég rejtély, nem látom a sarkcsillagot,
Vénusz nem dalol, sehol egy kis jeladó,
egy fényforrás. Fejem a fába... elesek.
Trombita virágzáskor - Augusztusi kép
Rózsaszín, fehér, sárga fényekben pompázik a kert:
esténként, mikor tücsökzene szól, a mosolygó Hold
kacsintásakor éjjel, hajnalban a kakasszóra,
illatfelhőben hajózik az udvar. Tündérsereg
lágyan táncol és énekel a csüngő virágkelyheken,
nektártól részegülve, majd tovaszállnak, mint ahogy
a méhek, begyűjtve a mennyei varázsmézet, az...
Lombos erdők és hegyek ölelésében
egy napsugaras kis mező bújik meg.
Pitypangvirággal és bóbitával van tele,
ez különleges lényeknek a mindene.
Ha felszállsz a földről, meglátod a világűrt,
Hideg van, de a szíved, ki nem hűlt.
Látod játszani a Medvéket, s a Kutyákat,
A Vadásznak is jól megy az íjászat.