Vers
Sétálok egy versben,
betűk közt szökkenek,
átölelnek engem
s fülemben csöngenek.
Ha Ő nem lenne?
Idegen lennék.
Egy idegen világban,
Idegenek közt sétálnék.
Ereje már-már nem is emberi...
Hideg kék szemével
Magához láncol,
S tékozló erejével
Előbb-utóbb magáévá teszi
Elkárhozó lelkemet.
Vihar söpört végig szemed fagyos sivatagán
Harcoltam! Ó, de hogy harcoltam én ellened!
Minden erőm latba vetve elküldtelek!
S kellett inkább az egyszerű, a szürke.
Vihar söpört végig szemed fagyos sivatagán.
Arcomba csapott gúnyos, büszke mosolyod,
S mint vert sereg, visszavonultál.
Töltött káposztától
nem lett hasam kockás,
sem mákos kalácstól,
egy segít csak, mozgás.
Hol van a szerelmes Múzsa,
mely lelket ébresztett?
Hol van Ő,
kinek léte reményt adott
egy félembernek?
A múlt héten egy sötét szobában
voltam egy tükör előtt. Egy fekete
széken előttem ült egy fiatal nő -
kávébarna vállig érő haj, halvány,
rózsaszín ajkak és arcán vörös
ragyogás. Ezt láttam a morzsolt
tükörből belőle, miként mögötte
néztem abban a sötét szobában.
Eső
És tűz.
Olykor hulló lángnyelvek.
Remélem megélem, hogy 28 legyek.
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette...
Hideg volt a ma esti takaróm,
olyan dermesztően hideg, hogy
szinte belefagytam az árulásba,
mikor ledobtam magamról.
a gondolkodás szó nélkül köszönt
elsőre nem mutatsz közönyt
eltitkolsz néha dolgokat
nem leszek aki csak bólogat
Két szép szemed ragyogott énrám,
ahogy egy gyémánt ragyog,
és úgy ültél szívemnek trónján,
hogy érezzem, boldog vagyok!
vers s az emberek
Érték vagytok ti mind
az értelem s szavak tengerén,
értő lények emberi gúnyában.
Poet tengerén evezőnk húzzuk,
más álmát mi soha szét nem
zúzzuk!
Verscím sorok
/ KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG /
/ TEMETŐBEN / ÉLŐ HALOTT /
/ TEMETÉSRE SZÓL AZ ÉNEK /
/ FÜSTBE MENT TERV / GYÖNGE VAGYOK /