Vers
Versmíves, lánglelkű poéták,
Lelkesedő, szánakozó vagy oktató,
Érzéseknek keretet kereső,
Mások műveit lelkesen szavaló,
Lélektől lélekig hatoló,
Az élettől mindent akaró...
Olvassuk, mert mind azt mondja:
Bízunk benne, ki ezt szólta.
Olvassuk és hisszük, mit mond,
De írója vajon ki volt?
Bíró László
Ahogy a toll a papíron
mozog,
ez is tudomány, ugye,
tudod!
Egy verset írj,
Ha zord az ég!
Fesd kékre bent.
Verseket többé nem akartam
dalolni neked,
elég legyen már ebből végleg,
kérlek.
Reménysugár
Százezernyi csillaghalom,
végtelennyi nyugalom megült
ma szívemben, lelkemben,
s lelkem oly békére lelt,
de mi lelt?
Hasalj fűben, szaladgálj avaron,
hivatalban, fényes járólapon
nem terem vers.
Egy kókler költő szerelmes verse
Csücsöríts két szép szemeddel,
És kacsints rám nyelved hegyén,
Csábíts el, mint kolbászt a lecsó,
Szeress úgy, mint magamat én.
Levél egy fűzfapoétához
Hát tudod, amice, megárt a sok a jóból...
"Valaki jár a fák hegyén..."
Aki már fentről mosolyog,
a mennyország örök egén.
Lehet, hogy teste már halott,
de verseiben tovább él,
amit ránk örökül itt hagyott.
Versparódia Weöres Sándor nyomán
Tompika, Tompika lájkol,
Közben az agy-lobok szülnek,
Sült-halak vigyorognak,
Sóska-pofák menekülnek.
Ej! Mi fene esett belém,
Nem jön rám az ákom-bákom;
Pedig kezemben toll van,
S ülök, mint bagoly az ágon.
A legfontosabb szubsztancia az igazságosság,
mégis minden hamis, ez már általánosság.
Álcázott öröm, hazug pózok, látszani vágyás,
egoista tetszelgés, hamis önámítás.
Költő képmása a verse,
érzései tükörképe,
színehagyott a szóvirág!
Ha egyet súg szív s józan ész,
ő szép himnuszra mindig kész.
Hiába merítem be hálóm,
a vers-tóból kipusztultak a halak.