Verses mese
Az erdőben esteledett,
Jankó is elcsendesedett,
két kezét imára fogta,
ahogy minden este szokta,
imájában azt kívánta,
teljesüljön az a vágya,
hogy reggel, mikor felébred,
nem hisz a saját a szemének...
Hatalmas üveghegyen túl,
Hol a morcos vakond túr,
Épült az állatiskola,
Sok kis állat jár ám oda,
Piros rácsos kapu mögött,
Elbújva a fűzfák között
Művelődik nyuszi, róka,
Meg számos madárfióka...
Hogy is kezdjem történetem,
Mert mit mondok, kedves nekem,
Létezik egy kedvelt sportág,
Az a legjobb! - sokan mondják.
Nyuszi, béka, róka, medve,
Mindenkinek jó a kedve,
Sürgölődik minden állat,
Díszítik a mackóházat,
Piros-sárga lufiözön,
Már előre nagy az öröm,
Sugdolóznak egymás között
Mackó Jankó háta mögött...
Mackó Jankó alig várta,
A száját is nagyra tárta,
Izgalmában fogat mosott,
Anyukának puszit dobott,
Megszeppenve, kissé maflán
Szeptembernek első napján
Elindult az iskolába,
Ragyogott az arcocskája...
Mackó Jankó, mutasd magad,
Hadd simítsam meg a hajad!
Mackó pajtás brimmeg-brummog,
Nevetgélve arrébb kullog,
Hogy is kezdjem, gondolkodik,
Bolondosan ugrándozik.
Élt egyszer egy mackómama,
Szíve párja mackópapa,
Éldegéltek boldogságban
Kettecskén a mackóházban,
Egyik nap a házuk felett
Gólyamadárka repdesett,
Rámeredtek, szájuk tátva,
Megörültek táncot járva...
Kerek erdő fái között,
Elbújva a hegyek mögött,
Az állatok szorgoskodtak,
Szép jelmezen gondolkodtak,
Jankó hátán folt virított,
Egy foltocska hétre hízott,
Fekete folt piros háton
Pompázott a maszkabálon...
Tavasz megjön, tél elmúlik,
Mackó Jankó előbújik
Védelmező barlangjából,
Felébredt téli álmából.
verses mese
Volt egy falu határszélen,
nem is szélen, a mezsgyében.
Nem tartozott sehová,
nem magyar volt, se román.
Ha keresnéd, se találod,
hallgasd meg, majd megcsodálod.
Rajzolj Napot, fessél szépet,
virágos fát, füves rétet,
pöttyös gombát, mosolygósat,
dús bokrokra pillangókat,
gyümölcsfát, mely rügyet fakaszt...
Horgászboton giliszta lóg,
figyelik a vízben lakók,
mennyit táncol szegény pára,
bekapjuk őt vacsorára?
Alkony borul már a tájra,
vízbe merül most a Nap;
rámosolyog a halászra,
szétnéz a hínár alatt...
Apró kis kert közepében
éldegélt egy mákgubó,
mákgubóban sokan laktak,
több mint tízezer lakó;
szó, szó, kopogó, kicsi volt a házikó.
Éberen figyel a nagy pók, amott egy légy támolyog?
Csipkeháló kifeszítve, és a rovar rápotyog.
Gyere beljebb invitálja: dúdolok egy altatót,
elringatlak a sarokban, mint óceán a hajót.