Versírás
Minden versben ott rejtőzik egy érző emberi szív,
rímekbe dobogja féltett titkait és táncba hív.
Elolvasva meghallod az érző lélek hangjait,
átélheted életének örömeit, bajait.
A versírás meg a szójáték: csiszolója az elmédnek.
És ezek még az esztelen unalomtól is megvédnek!
A versírás - valljuk be őszintén - nem oly` könnyű feladat.
Mert azért kell hozzá nem kevés idő, meg jó pár gondolat.
Meg aztán kell az is, hogy Pegazusod fel, az égig szálljon.
Vagy az, hogy az ember Parnasszusán magasra hágjon
(s onnét szemlélődjék az alant elterülő, szép, költői tájon)
De az se baj, ha az Ihletednek forrása hirtelen megárad,
s evégett sebesebben úszhat a gondolat tutaján utánad.
A lúdtoll rendi harcosa vagyok
Hithűen képzem magamat... én a lúdtoll rendi harcosa vagyok,
Kergetem a tudást, mit elődeim fölhalmoztak... ők a nagyok!
Hithűen képzem magamat... én a lúdtoll rendi harcosa vagyok.
Az ősz nem láthatóan... erre oldalaz
Közelg` az ősz - Renga-láncvers félhaiku-láncban...
Simogató szél
Csiklandozza őzeket.
Este nincs hőség.
Susogó falomb.
"Mióta verseket írok, lelkem érzelemdúsan dalol,
mely számomra fontos embereket szorosan átkarol.
S jóban, rosszban egyaránt segítő kezet nyújt,
különösen, mikor a hit sötétségbe bújt.
Őszinte, szókimondó lélek,
akit nem ijeszt meg a versben beszélek,
aki bátran küzd akkor is, ha nincsen
értelme széllel szembeszállni egy bizonyos szinten.
Tintakönnyem cseppent, rímet sóhajtottam,
megedzett árboc lett gyöngyöt-fogó tollam,
szófüzér batyumban hamuban sült remény -
vitorlát bontott egy tajtékzó költemény...
Kendőbe kötözve
nem árulnak verset...
Tán kendőbe költve
átnyújthatnék egyet!
Jól aludtam, csak túl keveset,
Így alig látom a kék eget,
Borús az ég, kék nem is lehet,
Vajh, milyen? Megyek, mosok szemet.
Jó anyám karjában, vigyázó ölében
piciny rügyként nyíltam március ködében,
kibomlottam ide észrevétlen, halkan,
minden rezzenéstől lebiggyedt az ajkam
Tollad földre hullott -
súlyos volt a teher,
papíron egy paca
elmosódva hever
A falon táncot járt a kezem árnya
Az éj kárpát-táncából kikandikál sok-sok fényes csillag-gyerek...
A magyar költészet napjára
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Én vagyok a bölcselet, remény
és a szeretet hajnala.
A vers legyen vers,
hogy mindent elfelejts,
mindent,
ami úgy egyébként érdekes.