Vigasz
Megmentőd fentről jön
Jön
Égből
Megmentőd,
Árad fentről
A mennyei fény.
Társa lettem a szépnek, a jónak,
a megvetettnek, a kigúnyoltnak.
Akik szégyenükben bezárultak,
elutasítástól lebénultak.
Majdnem húsz év telt el azóta, hogy egymásba szerettünk,
Hogy egymás karjában megtaláltuk a helyünk.
De a halál hamar rád talált,
S szívem megtörtté vált.
IGAZ BARÁT
Természetem két oldalát,
jót és rosszat látni lehet,
az az igazi jó barát,
aki ismer, s mégis szeret.
Ne ontsátok a könnyeket,
nem hagytunk el titeket.
Fodros-bodros felhő mögül
füttyjelre egy fényvillanás,
ébredezik, ásít a Nap...
Ifjonti hévvel hullottak rám hűlt reményeim
s az ellentmondás létemen új szintézisre lépett...
Ha a meleg kékbe néz
A maga képén túl
A nyugodt tekintetbe méz
És lassú tűz, víz gyúl...
Szépet írjak vagy igazat?
Egy a kettő plédünk alatt.
Vajon szeret vagy nem szeret?
Egy a kettő párnánk felett.
Világkígyóval végeztem,
ahogy megírták a Nornák,
s most a halál vállon vereget,
senki sem kerülheti el sorsát...
Amikor leírtad
az utolsó versszakot,
hogy az lesz az utolsó,
azt sosem tudhatod.
Visegrádon, Szent György Pusztán
nagy a készülődés,
malac sül a kemencében,
lesz itt nagy ünneplés.
A szellő nem rezdült,
Pillád az, mi rebbent.
Visszatért a hited,
Meglátva, hogy elment.
Szemem előtt egy csillag zuhant mélybe,
átadva önmagát csendesen...
Miért pont ő? Miért pont most? - nem kérdte,
csak elindult honvágytól részegen.