Villanás
Életünk karmája,
csillagokba rejtve,
sok milliárdnyi év,
kódolt üzenete.
Borús, boldogtalan búcsú beszél bátran,
boros belső nem enged ringani a mában.
Egyre gyengül a lábam, leégnek szárnyaim,
csak egy torzó vagyok, fejemben fekete álmaim.
Ezüstszürke bevonat egy üveglapon
A fejemben mély, járhatatlan kanyon
Szikrázó napsugár törik meg a
Szememben, s én tehetetlenül hagyom.
Egy mosoly szaladt az arcodon
Ahogy az írás hangzott
Harcokon és tereken át...