Viszonzatlan
Van értelme szeretni?
Éjszakákat végigszenvedni?
- Mindezt egy fiúért -
Látni még nem igazán láttalak, csak álmomban,
Minden percben ott vagy gondolatomban.
Még nem láttalak,
Csak képeken,
De beléd estem
Teljesen.
Fáradt bennem a szerelmes,
De az élet talán lesz oly kegyes,
Adhat valakit, kivel szabadon élek,
Akarok még érezni, de mégis félek,
A szellemnek lenne csak ez méreg.
Valentin-napra ébresztette reggel.
Virágboltot keres bőszen Lala.
Pár rózsaszál, a boldogsághoz ez kell.
Mit régen vágyott, azzal tér haza!
Kérlek, engedd meg nekem,
hogy itt és most e csendben
feltárjam művészetem titkát,
hallgasd hát meg szívem szavát!
Hétfőn halkan, haragosan hívott fel.
Kedden kellemesen kedveskedett.
Mézzel csepegtettél,
Szavakkal kecsegtettél.
Áldottam becses neved,
Kortyoltam hazug leved.
Csak én jöttem meg, kedvesem,
Bocsánatot kérek csendesen.
Szép volt meg jó,
Remélem, visszahozható.
Itt állunk most egymás mellett,
Hallom minden lélegzeted.
Kinyújtom feléd kezem,
De te eltaszítasz engem.
Ha hallanád a szív dalát...
Hiába kiált a szívem,
Te nem vagy ott!
Hiába szólítlak Téged,
Csend honol.
Szeretném...
Ha örökre el tudnálak feledni,
Ha tudnék én is őszintén nevetni,
Ha gondolataim nemcsak nálad járnának,
Ha feledhetném az átzokogott éjszakákat
Hogyan is tudnám Őt elengedni?!
Érzéseimet megtagadni, eltemetni...