Viszonzatlan
Szerettem egy fiút, szerettem őt,
S azt hittem, hogy megtaláltam a nagy Őt,
De tévedtem, csalódtam,
Feledni mégsem tudtam.
Ha megtiltod, hogy a szemedbe nézzek,
Szemem csak azért is szemedbe téved.
álmot hálóz körém egy mafla pók
a szívem hírzárlatos de lakható
zúg az éji bogár az agyam shocking...
Ha égnek a kijátszott érzelmek,
Káprázó fájdalmat sikítanék,
De akkor is kínoznál, te gonosz,
Ha a gyötrelmekbe belehalnék.
Vihar vagy a szívemben, a lelkemben,
Mely magához ránt, majd durván megforgat,
Hideg hófelhő, végtelen könnyzápor,
A vágy, mit bennem senki el nem fojthat.
Tudom, hogy nem szeretsz,
Csak játék voltam neked,
Tudom, hogy nem veled
Fogok eltölteni éveket.
Lennék
Lennék én szivárvány, harmatcsepp vagy ábránd,
hangjegy a kottádon, lágy dallam egy hárfán,
egy kecses mozdulat az élet táncában,
csak ne legyek redő homlokod ráncában.
Rám osztott angyal, te valaki másé lehetsz,
Miért csak ahhoz értesz, hogy engem rossz útra vezess?
Tudtad, hogy jó vagyok, csupán szeretetre vágyom,
Gonosz árnyak kínoztak, és te hagytad, hogy fájjon.
A nap párákat reptet.
Szél-kócolt hajam repked.
Szalmakalapom szárad,
míg átszellemülten
nézem a szétszéledt bánat
felhőit felettem az űrben,
ahogy úszkálnak,
mint csángáló bárányok.
Nincs miért eltagadni,
magányon emelt elefántcsontbástyák
tornyából szellemed ég-kék palástját
nem lehet megragadni.
Őszi erdőkkel idézlek meg.
Szavak közül a legszebbet: neved
karcolom vízmosta homokba.
Arcéled jégszilánk - borotva,
s szél-hordta hó hiányod.
Az ősz puha vadállat.
Gyűlő lomb reszket éjjel,
szél kuszálja hajszálad,
kürtőkön fúj szeszéllyel.
...viszonyunk valószínűtlen fejlemény,
sejtfalat húzol, körömből megeredsz,
kígyód bőrömmel hiába vedleném
Fáradt diák vagyok, akinek
éppen az "agya kábul-riad",
kire az álom odalibeg,
de az érzelem csak nem csihad...
Kilométerek választanak el tőled,
így olyan vagy nekem, mint egy selymes cirrus,
Eladnám, ha tudnám, minden esztendőmet,
hogy véget érjen e távolodó ciklus.