Vívódás
Hervadón a Hóvirág
Hajlik éji szép mezőn.
Fénybe vonja holdvilág
Drága, Kedves Éltetőm!
Még egyet!
Még egyet akarsz?
Még újból, még újra!
Még nem láttam jól, még nem szoktam hozzá!
Nézd, milyen valószerűtlenül
áttetsző a bőröm, olyan érzékeny
és rózsásan fehér... törékeny
karjaimon kuszakéken szalad
tachycard ritmusban ezeregy ér.
vajon ér annyit az ember,
hogy egy másik múljon tova?
hagyjon nyomot e nemes tett,
ha a legtöbb már mostoha.
Március 14. egy sötét folt marad
röpke életemben, mely lelkemhez tapad.
Küzdelmem hegeit testemen hordozom...
Szabatos képzavarok az emberéletről...
Feleségem azt álmodta,
vad pörgetőgépnek foglya,
kapaszkodni alig tudott,
amit őrzött, szétsodródott.
Fájdalom
Kút-mély a csend, kiáltanék,
nincs vége még! Képtelenség!
Léket hasít a fájdalom,
görnyedt lelkem romos halom.
Hideg vagy, mint a borotva éle,
és elmetszed a felhőket.
Vádolnak az éjszakák,
melyeken karja nyúlik
a nyálkás, belzebubi
múltnak, de bennem
megküzdünk ketten,
ha néha még szarvára
is tűz pokolbéli bikád.
Bűnkristállyal átszúrt lélek
álarcpajzzsal hamisan nyer.
Igaznak most bújnia kell,
mások ártatlanul félnek.
Mért fogadod meg, hogy holnap más lesz minden,
Ha a múltad még mostoha?
A jövőt reméled, de a változást féled,
Jót szeretne a pesszimista?
Tegnap este kinyitottam
A régi fényképalbumot,
Benne lapult "kidobottan"
Mirci, Apum és sok cuccos.
Jobb anyád akartam lenni,
későre született gyermek.
Az lehetsz, aki lenni akarsz...
Régen pilóta akartam lenni,
Majd összetört a repülőm,
Aztán kukás akartam lenni,
De a kukásautóm is összetört.
Hétköznapi pszichológia...
Ő csak ült a padon, a rákos osztályon komoran,
Tördelve ujját, arcán hulltak könnyek s a félelme...