Zene
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Elment, mikor nagy szükségem lenne magára,
A háza, a magány és a nyugalom vára,
Hol van már a március,
Rég elmúlt a meleg június,
Az ősz is elszállt,
A tél is lassan múlik már...
boldog vagyok, így
ugyanazt hallgatom most...
Egy csapat Gentleman,
Hol játszottak, oda elmentem,
A Hangfogóban összegyűltek az emberek,
Hogy mulassanak a jamben,
De szabadtéren is nyerő
A nyolc erő...
Augusztusi égbolt tavában,
Hullócsillag fényrajában
Pendül fel a mély csendben
Húrnak szava magánynak nevében.
Szilaj hullámok ostromolták a partot,
természet erői vívták a nagy harcot.
Siófoki sétány térdig állt a vízben,
dühöngött a vihar, csupa víz lett minden.
Szívemnek jólesik minden, amit rólam írsz,
s néha el-elmélázok egy-egy soron,
sokszor gondolok arra, tán megérdemellek-e?
de érzem, te vagy az,
akitől én boldog vagyok nagyon.
Klassz ez a farsangi zene, szinte szétbomlasztó!
A sok-sok szép maskara biz` nevetést fakasztó.
A résztvevők szépséges ruhákban vannak, tetszetősök az álarcok,
Nassolásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk!
Félhomályban imbolyogva
kontúrok nélkül
a zavaros valóságban
valami békül.
Bogácsi nyaralás,
csodálatos emlék,
fürödtünk, táncoltunk,
ittuk a jó lőrét.
Síkfőkúti nyaralóban
töltöttünk egy hetet,
megnéztük, hogy vészelte át
ezt a kemény telet.
Alig várom már a vízkeresztet,
maszkabálban mulatni szeretek,
felteszem a sminkes álarcomat,
megviccelem vele a páromat.
Vízkereszt napjától
farsangolni járunk,
a sok táncolástól
remeg már a lábunk.
Farsang van, karnevál,
mulass hát, áll a bál!
Zene, tánc, félhomály,
hajnalig meg ne állj!