Zene
Várjuk már,
szívünkben nyár.
Tengernyi kéz a magasban:
Ma este a város csak a miénk!
Fények ölelkeznek, a perc tünékeny,
elhalkul a terem varázsütésre,
csillogó szemekben igézet látszik,
bársonyos ének a szívekkel játszik.
drága kicsi gyermek úgy vártalak téged
ahogy szomjazó rét a tavaszi esőket
mikor megszülettél tavasz lett a télben
családra az áldást nemhiába kértem
Ez a nap nem olyan, mint a többi,
virág után kajtat minden férfi,
mind szeretné meglepni a párját,
be is veti minden tudományát.
Kavargok és még reszketek, bűzölgő lehelet.
Undorít már létezésem, mitől lettem én ilyen?
Mindennap magam leiszom, bár ezt be sose vallom.
Életem már csak gyötrelem, fáj szívem hirtelen.
Mint ér, melyből csermely
s patak kerekedik,
kezdi a billentyű
a méla dal lépteit.
Megtörtént, amitől rettegtem, féltem.
Fűbe harapott az én kitartóbb énem.
Mert valaki kérdezett.
Így belém egy "mumus" érkezett.
Kergetőzve, keringőzve,
gyönyörűen hull a hó,
olyan, mintha szép zenére
táncolna a télanyó.
Megkezdődött a farsangi bálszezon,
forralt bor gőzölög az asztalon.
Mulat a társaság apraja, nagyja,
minden asztal magára van hagyva.
Néhány emlék, egy papírra vetett gondolat.
Szülheti fájdalom, szenvedés, magány.
"Jöjj el, jöjj el, Emmanuel!"
Téged várunk szeretettel.
Isten nélkül semmik vagyunk,
békességért imádkozunk.
Kismadár szárnyának suhogása,
tücsökhegedűnek muzsikája,
déli harangszó kongása,
szívem minden dobbanása.
Csodás Advent
Vásári utcákon melegség jár át,
hamarosan megpillantod a kis Jézuskát,
utcai fenyők szépsége, csendes tömeg,
forralt bor, s adventi dallam zenél!
...és a valóság
Egy csapat lánnyal énekelt...
Ekkor történt.
Hosszú útra lépett,
a zenepedagógia
szívügye lett.