Zene
Klassz ez a farsangi zene, szinte szétbomlasztó!
A sok-sok szép maskara biz` nevetést fakasztó.
A résztvevők szépséges ruhákban vannak, tetszetősök az álarcok,
Nassolásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk!
Félhomályban imbolyogva
kontúrok nélkül
a zavaros valóságban
valami békül.
Bogácsi nyaralás,
csodálatos emlék,
fürödtünk, táncoltunk,
ittuk a jó lőrét.
Síkfőkúti nyaralóban
töltöttünk egy hetet,
megnéztük, hogy vészelte át
ezt a kemény telet.
Alig várom már a vízkeresztet,
maszkabálban mulatni szeretek,
felteszem a sminkes álarcomat,
megviccelem vele a páromat.
Vízkereszt napjától
farsangolni járunk,
a sok táncolástól
remeg már a lábunk.
Farsang van, karnevál,
mulass hát, áll a bál!
Zene, tánc, félhomály,
hajnalig meg ne állj!
Szilveszter közeleg,
vége van az évnek,
vidáman múlatnak
fiatalok, vének.
Várjuk már,
szívünkben nyár.
Tengernyi kéz a magasban:
Ma este a város csak a miénk!
Fények ölelkeznek, a perc tünékeny,
elhalkul a terem varázsütésre,
csillogó szemekben igézet látszik,
bársonyos ének a szívekkel játszik.
drága kicsi gyermek úgy vártalak téged
ahogy szomjazó rét a tavaszi esőket
mikor megszülettél tavasz lett a télben
családra az áldást nemhiába kértem
Ez a nap nem olyan, mint a többi,
virág után kajtat minden férfi,
mind szeretné meglepni a párját,
be is veti minden tudományát.
Kavargok és még reszketek, bűzölgő lehelet.
Undorít már létezésem, mitől lettem én ilyen?
Mindennap magam leiszom, bár ezt be sose vallom.
Életem már csak gyötrelem, fáj szívem hirtelen.
Mint ér, melyből csermely
s patak kerekedik,
kezdi a billentyű
a méla dal lépteit.